Csoda történt!

Mint emlékeztek, február 4.-én írt cikkecskénkben ecseteltük Zoli kalandjait, az aznap csődbe ment MALÉV járat miatt.

Akkor körülbelül egy napnyi telefonálgatás, e-mail-ezgetés, mászkálás után sikerült megoldani Zoli hazajutását Istanbulból a Pegasus Airlines repülő, és az OrangeWay autóbusz járatával, Istanbul - Bécs - Budapest útvonalon. Az akkor emiatt jelentkező plusz költség kb. 45 000 Ft volt (az oda vissza MALÉV repülőjegy került 55 000 Ft-ba!!) .

Nos lássatok csodát, tegnap, vagyis 3 hónap után a teljes plusz költséget megtérítették!

Végül is az egy ügyintézésre elvesztegetett napon kívül semmilyen kár nem keletkezett!

GIP-GIP-GURRÁÁÁÁÁ!

Égei tenger - Bodrum és környéke 1.

Május elseje szerencsére szinte mindenhol a Nagy Bogyón ünnepnap, és idén keddre esett. Ennek következtében a múlt heti három napos munkaszünet után alig egy héttel, egy négy napos munkaszünetet kaptunk. Természetesen az olcsóbb repülőjegy és szállás érdekében erre már jóval korábban gondoltunk, és lefoglaltuk erre a hétvégére. Egy újabb török légitársaságot (és nem az utolsót, van még néhány!) próbáltunk ki, a Pegasus-t. Nevéhez méltóan teljes kényelemben, és pontosan repített uticélunkra.

A belváros közelében a Moonshine panzióban szálltunk meg. Jó választásnak bizonyult - bár a honlapján angolok fikázták, de azt már többször tapasztaltuk, hogy a "hülye angolok - angol hülyék" véleményére nem szabad adni, nekik ami nem drága, az nem is jó. Kényelmes, tiszta apartmanok, bőséges reggeli, és még egy medence is volt az udvaron. A városka bejárásához pedig kiváló kiinduló pont, minden közel van.

Reggel - török viszonylatban - korán, 10 óra körül indultunk felderíteni a várost. Nagyon kellemes, meleg idő volt, már a zöldség-gyümölcs kereskedés kínálata is a nyarat idézte. Mindenfelé nagy nyüzsgést találtunk ....... mi lehet itt nyáron, ha már április végén szinte minden zsúfolásig tele van?

Bodrum, van aki nem ismeri ezt a várost a történelem könyvekből? Pedig híres volt! Na jó segítek egy picit: időszámításunk előtt mintegy félezer évvel még Halikarnassos volt a neve. Így már ismerősebb egy kicsit ugye? Ez volt az "útikönyvek atyjának", Hérodotosznak a hazája, de itt volt az ókor hét csodájának egyike, a halikarnasszoszi Mauzóleum is, amit Mauszólosz király és satrapa építtetett maga és felesége Artemiszia számára.

A városban nagyon sok ókori ásatási emlék található, java részük a várban kialakított múzeumokban tekinthető meg. A várat (Sen Piyer Kalesi - Szent Péter vár) johannita lovagok építették a 15. században. A várfalakon belüli épületekben alakították ki a múzeumokat. Van itt Vízalatti Régészeti Múzeum - a nevével ellentétben nem a víz alatt van, hanem a tengerfenéken talált eszközöket láthatunk benne. Van Üveg Hajóroncs Kiállítás - kissé ez is megtévesztő elnevezés, ugyanis nem üvegből készült hajó roncsait láthatjuk itt, hanem egy üveget szállító hajón talált "üveg törmelékből kipuzzlézott" gyönyörű üvegedényeket állítottak ki, és az élmény fokozására a moziteremben megnézhetjük, hogy hogyan dolgoztak a régészek a nagy kosárnyi üveg törmelékkel, mire szinte komplett edényeket, palackokat raktak össze belőle. Az Uluburumi Roncs termében pedig a világ egyik legrégebbi hajóroncsát nézhetjük meg, amely az időszámításunk előtti 14. században sűlyedt el Kaş mellett. Ezenkívül természetesen érdemes bejárni az egész várat, melynek a faláról csodás kilátás nyílik a városra és a tengerre. A falakon belül megcsodálhatunk néhány kiváló állapotban megmaradt görög szobrot (ennek itt bal oldalt valahonnan ismerős a feje!), illetve a tornyokban (Angol torony, Francia torony) középkori páncélok és egyéb tárgyak kiállítása látható.

A várkertben hatalmas kaktuszok, és egyéb egzotikus növények között tehetünk egy kellemes sétát. Talán csak a fagylaltos és köftés hiányzik a falak közül, de a séta végén a külső várudvarban ezt az igényt is ki lehet elégíteni.

Nem csak az egyiptomiaknak van szfinx-ük, itt egy görög szfinx......szép szakállas!

Ilgaz milli park - a Fekete tengertől hazafelé Ankarába

Milyen rövid tud lenni egy hosszú hétvége, máris indulni kell hazafelé. A tengernek búcsút mondva ismét a hegyek felé kanyarodtunk. Mivel az út hosszú, csak közép tájon terveztünk egy megállót, igaz három geoládával és egy délutáni ebéddel kombinálva, így talán sikerül este 10-ig hazaérnünk Ankarába.

Ahogy az útvonal profilján látszik, 505km várt ránk, és a magasság is eléggé cakkos. A fenti képen látható havas hegyeken bizony át kellett kelni! A GPS tanúsága szerint a tengerszintről (és 26°C-ból) indulva felmentünk 1846m magasba, hogy utána 1516m magasságban hódolhassunk geocaching hobbinknak.

Gyönyörű havas területen haladt az út - szerencsére rendesen megtisztítva, így a hóláncot nem kellett feltenni a kerekekre. Az elmúlt napokban Igo Péter - a GPS navigátor - néhányszor megtréfált minket, mert nem ismerte az összes utat, így gondosan ellenőriztük a papír térképet is, meg a túra GPS-ben levő túrista térképet is. A betáplált koordináta a felkeresni kívánt geoláda volt, már az elején szólt az autós navigátor, hogy nem tud végig utat a célponthoz. Ez nem gond, hiszen az erdőbe megyünk. Egyszercsak a hegyi szerpentinen az egyik kanyarban közölte, hogy megérkeztünk a célhoz. Az út egyik oldalán magas hegy, a másik oldalán mély szakadék .......és naná, hogy a szakadék irányába mutat, hogy oda menjünk még 600 métert gyalog .......köszike..... A következő félreállónál térkép tanulmányozás után megtaláltuk a bevezető utat, ahol enyhe emelkedőn másfél kilométert kellett sétálnunk.

Az idő ilyen alacsonyan (1500m) már kellemes, rövidujjas volt, viszont sok helyen volt még hó, illetve latyak az olvadástól .......nomeg rengeteg tiszta vizű hegyi patak!

A hó helyenként még vastag falat alkotott, de a fák törzse körül mindenhol el volt már olvadva ..... éledezik a természet!

Az előző ládika aránylag könnyű becserkészése után egy kis sziklamászás következett az Indağ barlangokhoz. Itt sajnos csak a geocsésze hűlt helyét találtuk meg, viszont a barlangok érdekesek voltak.

A nap végére hagytuk a Celtıkbası köftéző melletti ládikót. Érdekesen néztek ránk, amikor leparkoltunk a köftéző előtt, és mégsem tértünk be, hanem elindultunk a nagy semmi irányába. Gyorsan meglett a cache, így jöhetett a jól megérdemelt köfte. Jót kuncogtunk, amikor megterítettek egy hatalmas újságpapírral! Viszont a köfte (itt is) nagyon finom volt.

Este fél tízkor parkoltunk le a ház előtt, ahol Doğan, a kedvenc halasunk fogadott, érdeklődve, hogy hogy éreztük magunkat, milyen volt az utunk .....éppen zárta be aznapra a boltot, és Ő is ment haza.

A három nap eredménye a túra GPS-ből kiolvasva:

megtett út: 1203 km
legalacsonyabb hely: 0 m
legmagasabb hely: 1846 m

A profil kép bal és jobb oldala Ankara, a bal oldali egyenletes magasság az elkerülő körgyürü.

Fekete tenger - Sinop

Amasrától egy nem túl hosszú, de kanyargós út vezetett a tengerparton Sinop felé. A villany térkép mindössze 320 km-t jelzett, de 6 órányi időt kalkulált hozzá! Na ez már egy kicsit gyanús volt. Mi lehet egy ritkán lakott parti úton, hogy 50km/h átlagsebessség jön ki? Talán belekalkulálta a navigátor, hogy megállunk reggelizni, megkeresünk néhány geoládát, esetleg rengeteget fotózunk? Rövid időn belül kiderült, hogy nem így van! Az út igaz, hogy a tengerparton fut szinte végig, de mégis hegyi út. Egyik pillanatban a vízszint felett fél méterrel haladunk, és nem telik bele öt perc, máris fenn vagyunk 400 méter magasan. negyed óra múlva ismét szinte a tenger nyaldossa a gumikat .....és ez így ment végig. Helyenként megcifrázva avval, hogy a fél útpálya leszakadt, mint a képen is látható. Néha, ahol ennyi hely sem volt, ott bement az út mélyen a hegyek közé. Nagy meglepetésünkre volt olyan is, hogy egyszercsak elfogyott az aszfalt, az út kiszélesedett, és mindenféle útépítő gépeket kellett kerülgetnünk. Nem foglalkoztak olyannal, hogy félpályás lezárás, vagy terelőút, egyszerűen keresztül ment a forgalom az útépítésen.

Korán indultunk, ezért a reggelit út közben terveztük be. Jó török szokás szerint azonban hajnali 10 óráig még a kakasok is alszanak, nem csak a reggelző helyek (kahvaltı lokantası), de a pékboltok is zárva vannak! Jó néhány kilométert megtettünk, mire találtunk egy nyitott reggelizőt. (cserébe vacsorázni akár éjfél után is lehet! Itt is úgy tartják, hogy "....ki korán kel, egész nap álmos....") A standard török reggeli viszont bőséges, nem gond, hogy itt nem kongatják délben a "leves nótát", délben még senki nem éhes!

A további úton is láttunk érdes dolgokat. Nem egy parti szikla tetején építettek házikót. Ez a jobb oldali képen látható is egy ilyen, a ház falai mellett szinte függőleges sziklafal, és 50-100 méterrel lejjebb a tenger. A házikó a rajta levő tábla felirata szerint Paşa Torunları (a Pasa Unokái), és három csillagos, tehát lehet, hogy egy panzió ???

Ezen a szakaszon a geológusok minden bizonnyal szénné élvezik magukat. A hegyek meredek és kopár oldalán, valamint a tengerparton kiválóan megfigyelhető, tanulmányozható, hogyan keletkezett ez a vidék. Aki nem tudja elképzelni, hogy hogyan vetődtek ki a hegyek, hogyan rakódtak le a mészkő rétegek az egykori tengerfenéken az ősidőkben, itt gyönyörűen megfigyelhető mindez. A vetődő rétegek a vízszintessel 45-75°-os szöget zárnak be!

Az egyik ilyen part menti parkban fényképeztünk éppen, amikor előkerült a helyi kávézó tulajdonosa, aki rögtön felajánlotta, hogy lefényképez minket a gyönyörű háttérrel. Utána természetesen meg "kellett" inni egy jó török kávét .....hiába, az üzlet az üzlet!

Innen már csak néhány kilométer, és megérkeztünk napi úticélunkhoz. Sinop egy félszigeten fekszik, messzire benyúlva a tengerbe, Törökország legészakibb pontja. (érdekességként: földrajzi szélességi koordinátái körülbelül Rómával egyeznek meg!) Természetes kikötője kiváló víz alatti ásatási terület, találtak már itt jó állapotban megmaradt bizánci hajóroncsot is, valamint a parttól 19 km-re 7000 éves emberi településeket. A várost, mely a környék legrégebbi városa, a milétoszi görögök alapították az időszámításunk előtti 7. században. A térségben 39 történelem előtti lelőhely található (pl. i.e. 4500-ból!!) Ezekre sajnos most nem volt idő, ide is vissza kell még jönnük néhány napra.

Törökországban egyedüliként itt található egy fjord. Bizony! Én is bambán néztem, mert eddig csak a skandináv országokban hallottam ilyenről. De ezekszerint a jégkorszakban voltak itt gleccserek, amik létrehozták a Hamsilos Fyordu-t (lehet, hogy erről sem hallottunk volna, ha nincs a geocaching.....ugyanis itt van egy geoláda). A késő délutáni, esti fényekben is nagyon szépen nézett ki, de mivel a geoláda környékén nagy volt a nyüzsgés, úgy döntöttünk, reggel visszajövünk ide.

Megérte! Alig voltak a parton, a vizi állatok sokkal bátrabban úszkáltak, repültek. Egy egész delfin rajt (csordát?) láttunk, benn a fjordban három példány úszkált, kint a nyílt vízen pedig legalább egy tucat.

A víz felett sirályok repkedtek, fogták maguknak a reggelire való halakat. A kristálytiszta vízben medúzák lebegtek. És mindemellett a szinte tökéletes megvilágításban gyönyörű fényképeket tudtunk készíteni.

Na de ne szaladjunk rögtön reggelre, hiszen még előttünk az este. A város vendéglátásra tökéletesen felkészült, minden van, amire az idelátogatónak szüksége van. Vacsora idő közeledtével ma is egy halas éttermet kerestünk, elvégre szeretjük is a halat, és a helyi specialitásokat hol máshol kóstolnánk meg, ha nem itt. Nem volt hiány belőlük, szinte minden sarokra jutott, nem könnyű a választás. Végül egy olyanra szavaztunk, ami az utcán, mint hal árus (balıkçılık) működött, szépen kirakva a választék, mögötte pedig az étterem. Kiválasztod melyiket kéred, beülsz, és elkészítik.

Már tegnap Amasrában az étlapon szemeztünk egy jószággal. Iskorpit, vagyis skorpióhal a neve, de ott sajnos elfogyott, mire beültünk. Itt viszont volt belőle, tehát semmi nem tarthatott vissza tőle, hogy megkűzdjünk vele. Ez egy igazi szörnyike, tisztításnál a szakácsnak vigyázni is kell vele, mert az úszójának a szúrása állítólag eléggé fájdalmas tud lenni ......de ez nem a mi gondunk, a tányéron levő filé már nem bánt, és mint kiderült nagyon finom!

Találtam a neten igazán szép képet is róla. Hát nem gyönyörű jószág?

Vacsora után, már sötétben egy kis séta következett a szépen kivilágított városkában. Már most is igen élénk volt az éjszaka. Mi lehet itt nyáron?

Fekete tenger - Amasra

Végre kitavaszodott Törökországban is! Már nagyon untuk a téli bezártságot, be voltunk sózva egy kis mászkálásra. Április 23. itt munkaszüneti nap, a Nemzeti Függetlenség és a Gyerekek Napja, idén hétfőre esett. Vagyis hosszú hétvége, a három nap kiváló alkalom, hogy egy kicsit messzebbre menjünk (bár török mértékkel nézve csak a szomszédba ugrottunk át). Úticélunk a Fekete tenger (Karadeniz) középső partszakasza, Amasra és Sinop városkák, és környéke.

Na és természetesen az útközbe eső néhány geoláda levadászása sem maradhat ki. Félúton volt is egy .....jobb nem vesztegetni rá a szót, kár volt megállni érte....

Tovább haladva, Amasra előtt néhány kilométerre, az út mentén - kis hegymászással - találjuk a Kuşkayası Yol Anıtı (vagyis a Kőmadár szobrot). A híres "fej nélküli madár" még a római korból maradt meg, időszámításunk szerint 41-54 környékén Gaius Julius Aguilla a keleti provinciák hadseregének parancsnoka faragtatta a hegyoldalba. Út melletti pihenőhelynek készült, valaha még forrásvíz is folyt egy kőfülkéből. Az oszlopon álló sas a légiók "végtelen erejét" jelképezte.
És egy ilyen helyen nem volt geoláda ......eddig! Mostantól itt kereshető a  GC3JH7D nevű dobozka!

A falépcsős feljárat előtti parkolóban helyi lekvárokat lehet vásárolni az útszéli árusoktól (amiről most lemaradtunk, mert felfele nem akartuk cipelni, mire lejöttünk, addigra meg az eső is elkezdett csöpörögni, meg vevő sem volt sok, így az árusok elmentek.)

Szerencsére nem volt nagy az égi áldás, mire megtaláltuk a szálláshelyünket - mi mást, mint a Kuşkayası panziót - addigra ismét kisütött a nap.
Ebéd gyanánt - hogy éhen ne haljunk vacsoráig - a parton bedörgöltünk egy-egy finom húsos gözlemét.

Tele pocakkal jól esik egy kis séta ......illetve hegymászás..... A városka hellenisztikus alapokkal, bizánci romokkal bővelkedik, két szirtfok között épült egy kicsi tenger öbölben. Az épületek, az erődítmény a 14. században épült genovai kereskedő kolónia maradványai. Macskaköves sikátorokkal, régi és felújított épületekkel és természetesen rengeteg étteremmel, panzióval várja a látogatókat. A város déli részén római kori romokat láthatunk.

A váron és a kőhídon keresztül érdemes felmászni a meredek utcákon a sziklás hegytetőre, ahonnan a világító torony mellől csodás kilátás nyílik a városra, a tengerre és a két kikötőre.
Ha netán a meredek utcákon megszomjaznánk, útközben akad néhány vendéglátó hely, ahol fröccsöt ugyan hiába kérnénk, de tea, török kávé vagy hideg üdítő mindig van, amit a Nyulak szigetével szemben kényelmesen elfogyaszthatunk.

Talán nem is Törökországban lennénk, ha nem lenne itt a régi falak között piac és bazár. A piacon van minden, ami helyben megterem, friss zöldség, gyümölcs, magok, lekvár és savanyúság. Mi kell még ezen kívül? Talán egy jó köfte, de az is akad a közelben. A bazárban pedig a kereskedők pillanatok alatt meggyőznek arról, hogy az az izé, amit nála jutányos áron megvehetsz, számodra nélkülözhetetlen kellék, noha sokszor erősen kell gondolkodni, vajon mire is használható.

A nyár hírnökeként - a tavaszt igazolandó - virágba borultak a tulipán fák, és a piacon a banán mellett roskadásig volt a friss, illatos és zamatos eper (nagy hiányosság, hogy tejszínhab bokor itt sem nő az eper mellett....)

Régi városról lévén szó, a fő tér egyik felén Karalarin szultán és Mohamed pasa szobra néz a tenger felé, de nem maradhat ki a másik oldalon Atatürk sem. Utóbbi természetesen bearanyozva, elvégre ennek az "arany embernek" köszönhető a köztársaság.

Tengerparti halász település lévén, mi sem természetesebb, hogy rengeteg hal éttermet (balık restoran) találunk a tengeri szörnyikékből készült helyi specialitásokkal, amit feltétlen meg kell kóstolni!

Néhány hete megkeresett Denizli, a Türkinfo nevű török-magyar hírportál munkatársa, hogy riportot szeretne készíteni velünk, mint Törökországban élő magyarokkal.

A portálon van egy rovat, ami az itt élő magyarokat mutatja be, ide kerültünk tizenkettedikként. A riportot a fenti logóra kattintva tudjátok elolvasni - már ha kíváncsiak vagytok rá!

Érdemes böngészni is az oldalon, nagyon sok érdekességet találhattok Törökországról.

Vörös homokvihar Ankarában !

Kellett nekem tegnap dicsekedni a szép tavaszi idővel!

Háttal ülök az ablaknak, így nem tűnt fel. Jutka skype-olt rám, hogy "mit szólok az időjárványhoz?"
Azt konstatáltam, hogy már vagy fél órája percenként szikrázik-csattog a kihúzott antenna csatlakozó itt a rádió mellett, meg mintha a szél is fújna odakinn. Hátranézve teljesen fantasztikus fények voltak az utcán. Tompán fényes és vöröses! A benzinkútnál bevonták a "szélirány jelző" török zászlót, de a fák hajladozásából úgy tűnik kelet felől fúj. Tehát nem import afrikai vörös homokot kaptunk, hanem igazi hazai törököt! Látjátok "mekkora kapás van" a pékbolt előtti fán? Nincs kedvem kimenni az utcára!