Nőnapi tél - Antıkabir - Technika múzeum

A múlt hónapban kellemes tavasz volt Ankarában, így sokat kirándultunk a hétvégeken a városban, igyekeztünk minél jobban megismerni lakhelyünk tágabb környezetét.
A fennmaradó időben gőzerővel folyt a weblap készítése, csinosítása is. Március első napjaira – egy bő hét intenzív tesztelés után – késznek nyilvánítottam a www.ha5oj.hu v1.0 verziót. Minden bizonnyal lesznek még rajta használat közben jelentkező apróbb hibák, ezeket majd folyamatosan javítom, illetve nagy valószínűséggel újabb funkciók, szolgáltatások is meg fognak jelenni. Azt kérem minden kedves olvasónktól, hogy ötleteitekkel, javaslataitokkal, illetve a felfedezett hibák bejelentésével (bejelentkezés után elérhető a „hibabejelentő” menüpont a bal oldali navigációs menüben) segítsétek a fejlesztést, szeretnénk, ha olyan lenne a lap, ami mindenkinek tetszik, örömet okoz az olvasgatása.

Ezután március eleje nem várt meglepetéssel szolgált, ismét beköszöntött a tél. Március 5.-én és 6.-án erős szél, majd megállás nélküli eső hiúsította meg a betervezett városnézést. Hétfő reggel miközben félig alvó állapotban botorkáltam ki a konyhába a reggeli kávét elkészíteni, Jutka megkérdezte esik-e még az eső? Kinéztem az ablakon, vagy háromszor megdörgöltem a szemem, úgy válaszoltam: „…..nem, elállt ……a hó szakad!.....” És ettől kezdve három napig meg sem állt. Hétfő estére annyira beborította a várost, hogy az utak gyakorlatilag járhatatlanok lettek. Jutkának a munkából hazafelé út általában fél óra buszozást jelentett, hétfő este ez három órára nyúlt. Már nem tudtam elképzelni, mi történt, amikor este kilenckor még nem volt itthon.

A hókotrók alig győzték a főutak takarítását. Egy-egy sávot toltak végig, azon próbált a temérdek jármű haladni. Mivel az utcák szinte mindegyike meredek (és nem is kicsit), sok autó nem bírt felkapaszkodni, keresztbe fordult. Mindenfelé „lökhajtásos” járműveket lehetett látni. A buszok helyenként száraz időben is erőlködnek az emelkedőn, most nem egy új útvonalat választott magának, hogy a lényegesebb – nagyobb utasforgalmú – kereszteződéseket legalább meg tudják közelíteni. Keddre szerencsére munkaszünetet rendeltek el Jutkáéknál …… ilyen tempó mellett mire beértek volna, már fordulhattak volna vissza   ……

Kedd estére a csaknem függőlegesen álló 1,5 m átmérőjű UPC parabolában annyira megtapadt a hó, hogy a műsor „teljesen digitális lett” …….. vagy jött, vagy nem…….. szerdára viszont beállandózott, csak egy transzponder műsora vergődött át a hótakarón. A következő napon minden kreativitásra szükség volt, hogy ki tudjam pucolni az óriási tányért, amit száraz időben sem volt könnyű megközelíteni, most viszont a lapos tetőn is térdig érő hó volt. Azért a jó öreg szigetelőszalagos technika, két seprűnyéllel segített. (kép takarítás után)

Három nap havazás után végre csütörtökre kisütött a nap! Csodás látvány volt, amerre néztünk, minden csillogóan fehér! Mi lesz itt? Ennyi havat eltakarítani, otthon Pesten ennek a fele is egy hónapos project, és közben mindent szétmar a kihintett só! Ennyi havat egyáltalán hova lehet elszállítani, és mennyi teherautó kell hozzá?

De az itteni „köztisztasági hivatal” érti a dolgát! A hó eltakarításának egy – számunkra – teljesen újszerű, és meg kell mondjam igen költségkímélő és gyors megoldását ismertük meg. A hókotró autók az úttestről kétfelé tolják a havat. Ebben még semmi extra nincs. Ugyan a járdák szélén, és az úttest közepén emberes torlaszok keletkeztek, de ezektől simán lehet közlekedni gépi erővel is, meg gyalog is. Kisütött a napocska, az úttest közlekedő felületei gyorsan megszáradtak. És ekkor láttuk a csodát: ismét jöttek a hókotrók, és apró adagokban elkezdték visszakotorni a havat az úttestre! Teljesen kiakadtunk, „….hülyék ezek? Már épp kezdett tiszta lenni az aszfalt!.....” És nem hülyék! A járművek kerekei alatt percek alatt elolvadt a visszaterített hó, egy óra múlva, mire ismét oda ért a hókotró, már ismét száraz volt az út. Ezt ismételték nem egész két napon át, és a temérdek hó mennyiség eltűnt! A járdák szélén levő maradékkal a házmesterek, üzlet tulajdonosok, benzinkutasok cselekedtek hasonló módon, visszalapátolták a kocsi kerekek alá. Nagy ötlet! Gyors, energiatakarékos, és a legkevésbé környezetszennyező. Sószóró autót egyet sem láttunk, mégsem volt sehol jégpálya! A következő hétvégére a Sándorok – Józsefek – Benedekek meghozták a meleget (szerencsére nem egy ferdehajlamút, hanem a jó időt), úgy látszik ez a magyar szabály itt csaknem 2000 km-rel errébb is működik. Ennek örömére – két hét szobafogság után – ismét kimozdultunk, megnéztük azt, ami minden itt lakónak kötelező, az Atatürk mauzóleumot (Anıtkabir).

Az építmény az Anıttepe (emlékmű domb) nevű városrészben található, a Rasattepe (Megfigyelés hegy) nevű dombon, ahonnan csodás kilátás nyílik az egész városra.

Az építmény két fő részre tagozódik, a Béke parkra amely az építményt fogja körbe, és az Emlékműre, amely a Mauzóleumból, az Ünnepségek teréből, és a hozzájuk vezető Oroszlánok útjából áll.

 A mauzóleumban található a török függetlenségi háború vezéralakja, a Török Köztársaság megalapítója és első elnöke, Mustafa Kemal Atatürk márvány síremléke. Vele szemben, az Ünnepségek tere másik oldalán, harcostársa és a köztársaság második elnöke İsmet İnonü nyughelye található. A nagyszabású építkezés 1944. október 9. és 1953. szeptember 1. között zajlott. További részletek a Wikipédián.

Vasárnap ismét kultúrális program, múzeumlátogatás következett, de most végre egy igazi, műszaki ember számára is érdekes kiállítás, a Mérnöki tudományok múzeuma (magyarul technikatörténeti múzeum) volt soron. Erről nagyon sokat lehetne mesélni, de szerintem minden szónál többet ér látni. Az itt készült képeket a GALÉRIA menüpont alatt láthatod. Szóban talán annyit, hogy a sétapálcától a repülőgépig minden fel van itt sorakoztatva, műszaki szemet gyönyörködtető látvány (végre nem köcsögök). A múzeum területén levő étterem - kávézótól viszont mindenkit óva intek, egy türk kahvet ittunk a végén........finom, de horror ára volt! (vigyázni kell, ha nincs árlap!)

Sétáink során két érdekességre lettünk figyelmesek. A városban több helyen található utcai mobiltelefon feltöltő automata. 1 Líra bedobásával a mobiltelefon akkumulátorát gyorstöltővel fel lehet tölteni, ha netán nem bírnád ki hazáig telefon nélkül.

A török férfiak úgy tűnik nagyon kényesek a frizurájuk és a cipőjük kifogástalan állapotára (mondhatnám úgy is, hogy kellően piperkőcök). Szinte minden utcasarkon található fodrász (kuaför), és nagyon gyakoriak a cipőtisztító “kisiparosok”, akik egy nagyon díszes, sárgarézből készült eszközön ülve tisztítják fényesre a cipődet, ha véletlen otthon nem lenne rá időd, vagy az utcán bepiszkolódna.

- Pisti -