____________________________
Regisztráció és bejelentkezés után az alábbi többlet funkciók érhetőek el:
- ÜZENŐFAL: írhatsz az üzenőfalra
- FÓRUM: írhatsz a változatos témájú fórumokon
- CHAT: chat-elhetsz a bejelentkezett tagokkal
- HOZZÁSZÓLÁS: megjegyzést írhatsz a cikkekhez, hírekhez
- HÍRLEVÉL: ha feliratkozol, az új tartalmakról automatikus értesítést kapsz az e-mail címedre. Max. napi 1 levél!
Az automatikus regisztrálást - a megszaporodott spammerek miatt - felfüggesztettem! Ha regisztrálni szeretnél, írj egy levelet a kapcsolatfelvétel menüpontban a felhasználó neved, és e-mail címed megjelölésével.
Hírlevél
Ha fel szeretnél írtakozni előbb regisztrálj az oldalon.
Igen, nem tévedés, morze jelek láthatók a Marson. Egyelőre nem sok, de folyamatosan szaporodni fognak!
A Marsjárót készítő kaliforniai intézmény, a Jet Propulsion Laboratory (JPL) szakemberei mindenre gondoltak. A rover kerekeinek mintázata MORSE jeleket formáz: .--- .--. .-.. vagyis JPL. A Curiosity miközben halad a Marson, kerekei minden fordulatával a készítő cég nevének kezdőbetűit nyomja a vörös bolygó porába, morse jelekkel. Lehet, hogy a JPL-nél is van a konstruktőrök között egy rádióamatőr?
"JPL thought it would be really cute to put J-P-L in Morse code on the wheel, so it's going to be rolling along the surface saying J-P-L, J-P-L," she quipped. "You know, after all the work they've put in...(you've) got to do something like that." (NASA)
(a "rossznyelvek" szerint a NASA nem engedte meg, hogy elhelyezze a cég a logóját a szerkentyűn.......így álltak "nemes bosszút".......kb. 1,5 méterenként a Mars talajába nyomja a névjegyet!)
Kíváncsian várom az első fényképeket a keréknyomokról!
2012. augusztus 6. - landol a Marson a Curiosity !
Ismét egy tudományos történelmi pillanat következik!
2012. augusztus 6.-án magyar idő szerint reggel 7:17-kor várható, hogy talajt fogjon a Marson az amerikai Curiosity űrszonda. Az eddigi legkorszerűbb marsi laboratórium 2011. november 26.-án (számomra születésnapi ajándékként) startolt a Földről. A landolást egy eddig soha nem próbált új technológiával oldják meg.
A landolást a NASA-TV élő egyenes adásban közvetíti - természetesen némi késéssel. No nem a cenzúra miatt, hanem mert a rádióhullámoknak is kell egy kevés idő ezt az irdatlan távolságot megtenni! Magyar idő szerint 7:31-kor lesz látható - elvileg - a leszállás.
A közvetítés magyar kommentárral a GALILEO WEBCAST oldalán reggel 7 órától látható. Amennyiben az oldalon nem látszódna a kép, WINAMP vagy VLC Player segítségével is megnézhető ezen az URL-en.
Hogy miért is ez a 14 perces késés, amikor a Földnek a Naptól mért keringési távolsága sokkal nagyobb, mint a Mars és a Föld Naphoz mért keringési sugarainak különbsége, és a Napról csupán 8 perc alatt ideér a fény (és a rádióhullámok)? Mint tudjuk a Föld-Nap távolság kb. 150 millió kilométer. A Mars a landoláskor kb. 248 millió kilométerre lesz a Földtől (lásd a bal oldali ábrát!). Egy kis számtan, (segítek: aránypárok) és már meg is van a 14 perc!
képek: NASA
a landolás menete:
és a Marsot érés helyszíne:
A landolás fő különlegessége (például egy Holdra szállással ellentétben), hogy itt mindent automatikusan kell végrehajtani. A teljes leszállási művelet kb. 7 percet vesz igénybe, míg a rádióhullámok 14 perc alatt érnek a Földre. Ha a vezérlőteremben észrevennének valami akadályt (ami a megpillantás előtt 14 percel volt!), a válasz parancs ismét 14 percig szaladna a kozmoszban, míg a marsjáró venné az utasítást. Ez összesen 28 perc, plusz a földi személyzet reakció ideje. Ez láthatóan nem működik így. A járművön (roveren) levő kamerák képe alapján a fedélzeti számítógépnek kell eldöntenie, hogy mit tegyen az esetleges akadályok elkerülése érdekében. A korábbi, Mars körül keringő műholdak képei alapján jelölték ki a leszállási helyet, melyet a Curiosity-nek önállóan kell megkeresnie, azonosítania, és az adott helyre navigálnia, végül leszállnia. Belegondolva ez nem egyszerű feladat, mivel csak a tereptárgyak látványára tud hagyatkozni, amik itt eddig csak felülről fényképezett hegyek és nagyobb sziklák. Nincs "jellegfa", barokk kastély, kerítés, villanyvezeték, világháborús bombatölcsér, száz éve a kispadon ülő pletykáló vénasszony. Nincsenek utak, útjelző táblák, GPS jelek, vagy Józsi bácsi, aki tud egy rövidebb utat az erdőn keresztül! Olyan ez, amikor a túrista térkép alapján kell egy ismeretlen kősivatagban megtalálnunk a pontot, hogy hol is vagyunk, és merre kell mennünk. Minden gratuláció megilleti a konstruktőröket és a szoftverészeket!
A RÉSZLETEK-re kattintva érdekes képeket, videókat találsz a Curiosity-ről, a NASA-tól !
Egy kis meglepit csináltunk a török rádióamatőr fiúknak.....
Tavaly nyáron elhatároztuk néhányan, hogy idén az IOTA (Islands On The Air - szigetek a rádióhullámokon) rádióamatőr versenyre kitelepülünk egy Fekete tengeren levő lakatlan török szigetre, Giresunra, egy hetet intenzíven rádiózni. Az "extra szépség", hogy az IOTA rendszerben az AS-154 számhoz ez az egyetlen sziget tartozik, így igazi rádióamatőr csemege! A kis magyar csapat pillanatok alatt összeállt, HA5BWW Ed, HA5MA Laci, HA7PC Karl, HA8KW Feco, és én HA5OJ / TB2ZHI Pisti. Megkezdődött a szervezés, egyeztetés a TCSWAT rádióklubbal, melynek több Giresun városi tagja van - a város a szigettel "szemben" a szárazföldön van. Azonnal felajánlották a technikai segítséget, így két fő probléma, a szigetre kijutás, és az áramellátás megoldódott. A lelkes kis társaság egy része is velünk tartott volna a szigetre, így már magyar-török rádiós expedíciót terveztünk. A török rádióamatőr társak TA2RX Bekir, TA7EB Ali, és TA7EM Ali lettek volna. Szponzori támogatás is akadt, a DUNAX kft-től antennákat, a RÁDIÓTECHNIKA szerkesztőségétől pedig koax kábelt kaptunk az antennák táplálására. A QSL lapok legyártására is kaptunk igéretet, így a saját rádióinkkal már minden technikai feltétel meg volt. Mivel a sziget lakatlan, és részlegesen védett terület, így engedélyt kellett kérni a hatóságoktól, hogy egy hétig ott sátrazhassunk, rádiózhassunk. Ez azonban sajnos nem járt sikerrel, idén nyár elején elutasították a kérvényünket, arra hivatkozva, hogy a szigeten régészeti ásatások folynak. Sajnos az idő rövidsége miatt már nem tudtunk "további kapcsolatok után nyomozni", így az expedíciót lefújtuk. A térképen nézelődve fedeztem fel a Fekete tenger másik szigetét (igen, mindössze két sziget van a Fekete tengeren!!) Kefken szigetet. Erre a szigetre, a verseny idejére már szerveztek a török fiúk egy rövid kitelepülést, így felmerült, hogy esetleg mi is betársulhatunk-e oly' módon, hogy a tervezett 8 napot ott töltsük. A fiúk - élükön TA1HZ Aydın-nal lelkesen fogadták, hogy egy morzés csapat csatlakozzon hozzájuk, de azt már sajnos nem tudták megszervezni, hogy hosszabban ott maradhassunk. Egy hétvégére Magyarországról ideutazni viszont nem túl költséghatékony mulatság lenne, így idén ez az akció sajnos végképp elmaradt.
Az elmúlt hétvégén - döglesztő meleg közepette - elérkezett az IOTA verseny időpontja. Ezt kis noszogatásnak véve, úgy szerveztük a hétvégi programot, hogy a Fekete tengerben lubickolunk egy kicsit, és vasárnap délelőtt meglátogatjuk a rádiós társaságot a szigeten. Az ötletet tett követte, szállást két faluval nyugatabbra, Kerpe-n találtunk. A szombati nap lubickolással és pecsenyére süléssel telt el, vasárnap délelőtt pedig irány Cebeci, a Kefken szigethez legközelebbi falu. A csónak kikötőben nézelődtünk, hogy kit tudnánk rávenni, hogy vigyen át, és várjon is meg, amíg vissza nem jövünk. A képen látható "Titanik" nevű teknőben nem sok bizodalmunk volt - rossz ómen egy ilyen név! (a teknő megnevezésen kéretik nem kacarászni, törökül a csónak = tekne !! - gyűlnek a közös szavak, lassan összeáll egy szótárra való)
Végül különös szerencsével, egy kisebb török társaság is éppen a szigetre indult, betársultunk melléjük. A világító tornyot nem volt nehéz megtalálni, rendesen kiemelkedett a környezetéből. A fiúk - TA2RX Bekir, és TA1HZ Aydın, éppen legújabb szerzeményüket, egy néhány hete Friedrichshafen-ben vásárolt spider-beam-et próbálgattak, miközben egyik társuk aktívan gyártotta az összeköttetéseket a hevenyészett adószobában. Volt rendes meglepetés, amikor bemutatkoztunk! Rövid beszélgetés - elvégre Ők versenyezni jöttek, tehát nem raboljuk a versenyidőt - és egy hideg üdítő kíséretében abban maradtunk, hogy a terveket nem adjuk fel, talán jövő nyárig sikerül megszerezni az engedélyeket Giresun szigetére, vagy ha nem, másod opcióként Kefken is szóba jöhet.
A tenger mellett minden halász tudja, hogy a "lepényhal először, a remény-hal meg utoljára", így nem adjuk fel a reményt..... HA-TA IOTA-DX expedition, in next year!
Végezetül egy pár perces videó a szigetre jutásról, a beszélgetésről, néhány verseny összeköttetésről és a sziget egy csendes öbléről, amit a helyiek egyszerűen csak Galapagos island néven emlegetnek:
A videóra kettőt kattintva teljes képernyőre nyílik.
Mennyire magyaros ez a török nyelv! És ráadásul milyen kifejező!
A napokban bedobták a postaládába a MakroMarket nevű kisáruház akciós prospektusát - mert természetesen így ünnepek előtt itt is hatalmas "indirim"-ek vannak.
Ezek a reklám újságok azért is nagyon jók, mert rögtön képpel vannak illusztrálva a török szavak, tehát kiváló segítséget nyújtanak a nyelvtanulásban is, a hétköznapi eszközök nevei sokkal könnyebben megragadnak az agytekervények zegzugaiban.
A mostani újság közepe táján akadt meg a szemem, először a megnevezésen: DÜDÜKLÜ TENCERE ......aztán átsiklott a tekintetem a mellette levő képre, egy kukta fazékra ..... és leesett a tantusz! A főzőedény török neve már korábbról "megvolt", ez a tencere (tendzsere). A kuktafazék pedig "működés közben" dudál, vagyis "düdüklü" (dudáló, dudás). A szótárból ellenőrizve, tényleg ezt jelenti, egy újabb magyar-török szó került elő: duda=düdük. Azért okozott néhány percnyi derültséget, belegondolva, ha egy jó kis kurufasulye (vagyis szárazbab-gulyás) készül benne, akkor nemcsak a fazék, de később a szakács is düdüklü lesz......
.....na de hogy valami komolyság is álljon itt, gondoltátok volna, hogy ennek a nagyszerű főzőedénynek az őse így nézett ki? Nem lehetett egyszerű dolguk a régi idők háziasszonyainak, ilyen eszközöket emelgetni!
Az előző írásban bemutatott Yedigöller Milli Parkı kirándulásunkhoz a "támaszpontnak" a szomszédos Mengen városka melletti erdő szélén levő Hindiba (pitypang, gyermekláncfű, kutyatej) panzióra esett a választás.
Mengen városáról annyit érdemes tudni, hogy Törökország leghíresebb (nemzetközileg is elismert) séfjei itt szokták összemérni tudásukat. Sajnos most ezt nem volt alkalmunk letesztelni, nem most volt a szakácsverseny.
Péntek este érkeztünk, a panzióban nagyon finom és bőséges, házias vacsorát kaptunk. Szombat reggeli után bejártuk a Hét tó vidékét, mely a panzió közelében van (autóval 45km, részletesen az előző cikkben).
Vasárnap összepakoltuk a cuccunkat, és még korán lévén a környéken terveztünk egy kis sétát, és geoládázást. A panzió fő épületének falán volt egy térképecske jellegű valami, négy, színkódolt sétaúttal. A tulajtól kérdeztük, hogy merre keressük ezeket az utakat, illetve hogy milyen hosszúak. Először a sárga (sarı yolu) jelű utat javasolta, amiről kiderült, hogy mindössze kb. 3,5km. Mi a kék (mavi yolu) útvonalról faggattuk, mert hát ennél azért kicsit több sétát terveztünk. Megpróbált lebeszélni róla, mondván, az nagyon hosszú, de nem tudja mekkora. Ha a térkép méretarányos, mi ezt kb. 11-12km-re saccoltuk, ami azért bevállalható, még hegyes terepen is, fél napos laza sétára.
Neki is vágtunk, először persze a közelben levő geodoboz megkeresésének - amit utoljára 2 éve kerestek, és találtak meg. Evvel nem volt szerencsénk. A "kess"-t rejtő fa ugyan meglett, de szétkorhadva, darabokban hevert szanaszét..... erről lemaradtunk. No sebaj, séta tovább. Azért, hogy ne maradjon a környék keresni való nélkül, az útvonal térkép szerinti alján (kb fél úton, hogy akármerre indulnak keresni, ne lehessen spórolni a kilométerekkel) a harmadik forrásnál elrejtettünk egy mikro méretű dobozkát, az utánunk jövőknek.
A magyar tájakon megszokott túrista jelzéseket itt nyugodtan el lehet felejteni, lehet, hogy a törökök nem szeretnek hosszú erdei túrákra menni! Az út eleje sehol nem volt jelölve. Menet közben ugyan láttunk néhány színkódot a fákra rögzítve, de leginkább olyan helyeken, ahova teljesen felesleges volt tenni. Útelágazásokban viszont alig-alig volt, így nagyon gyakran megérzésre hagyatkozva kellett menni. Túrista térkép nem létezik - vagy legalábbis mi még eddig nem találtunk. Az egyetlen támpont a ház falán lefényképezett valami volt, a fényképezőgép kijelzőjén nézve. "Gondolom formán" haladtunk, egészen az út 2/3-áig (mindig a 2/3-dal van a baj!). Aztán itt valahol elkeveredtünk. Először egy erdei zsákutcába futottunk - széles út, ami egyszer csak véget ér, és áthághatatlan bozót lett belőle. Aztán visszafordulás, és másik út keresése után egy ritkásabb erdőrészt találtunk - sok tüskés bokorral - ami mögött 600 méterrel volt a panzióhoz (es a kocsihoz) vezető aszfalt út.
Mindezt térkép hiányában, csupán a túra GPS-en rögzített nyomvonalunkból tudtuk. Hát ez a 600 méter azért kalandos volt: szakadék kerülgetés, mély medrű patakon átkelés fatörzs hídon, legelésző bocik, hegyes szarvakkal, tüskés bokrok, meredek hegyoldalak. Azért sikerült, és a végén az egészet megúsztuk 14,9km-es sétával.
A házhoz érve még visszatértünk egy frissítőre: Jutka egy sört, én szegény szerencsétlen, hányatott sorsú sofőr pedig egy kólát gurítottunk le a torkunkon hazaindulás előtt. A tulaj gratulált, amikor megmutattuk Neki az útvonalat a GPS képernyőjén.
Kellemes nap volt ez is, de este nem kellett altatni egyikünket sem.....
Elolvashatod a régebbi bejegyzéseket is! korábbi oldalak kiválasztása: 11 / 29: 1...891011121314...29
Javasolt megjelenítő felbontás: minimum 1280 * 720 ("szélesvásznú" kép)
A böngészőben a lapok helyes megjelenéséhez a JAVA-t és az ActivX vezérlőket engedélyezni kell!
Az oldalon megjelenő írások, fotók a szerzők tulajdonát képezik. Azokat kizárólag engedéllyel, változatlan formában és tartalommal, a forrás megjelölésével lehet felhasználni!
Sziasztok! Január végéig - kb hetente változó QTH-ról ZL/HA5OJ hívójellel vagyok hallható. Magyar idő szerint reggel 6-7 órától 12-13 óráig, valamint este 8-9 óra között. Időeltolódás +12 óra az én javamra! 7-50MHz között 100W és vertical.
Lesz hívójel is (addig pedig a CEPT: YU/HA5OJ). Már nyomozgatok a neten, hogy a belgrádi klubok közül van-e, ahol magyarul (is) beszél valaki...... eddig sikertelenül, bár több klubot találtam. (azt gondoltam, Nándorfehérváron még vannak magyarok )
Hali Ed! Eddig összesen 2 hetet voltunk Belgrádban (decemberben), majd otthon karácsony, újév, itteni karácsony. Tegnap előtt jöttünk vissza. Most már van internet is. Az antenna helye megvan a tetőn, rövidesen felkerül. A rádió addig a sarokban pihen
A térképen nézelődve fedeztem fel a Fekete tenger másik szigetét (igen, mindössze két sziget van a Fekete tengeren!!) Kefken szigetet. Erre a szigetre, a verseny idejére már szerveztek a török fiúk egy rövid kitelepülést, így felmerült, hogy esetleg mi is betársulhatunk-e oly' módon, hogy a tervezett 8 napot ott töltsük. A fiúk - élükön TA1HZ Aydın-nal lelkesen fogadták, hogy egy morzés csapat csatlakozzon hozzájuk, de azt már sajnos nem tudták megszervezni, hogy hosszabban ott maradhassunk. Egy hétvégére Magyarországról ideutazni viszont nem túl költséghatékony mulatság lenne, így idén ez az akció sajnos végképp elmaradt. 
Az elmúlt hétvégén - döglesztő meleg közepette - elérkezett az IOTA verseny időpontja. Ezt kis noszogatásnak véve, úgy szerveztük a hétvégi programot, hogy a Fekete tengerben lubickolunk egy kicsit, és vasárnap délelőtt meglátogatjuk a rádiós társaságot a szigeten. Az ötletet tett követte, szállást két faluval nyugatabbra, Kerpe-n találtunk. A szombati nap lubickolással és pecsenyére süléssel telt el, vasárnap délelőtt pedig irány Cebeci, a Kefken szigethez legközelebbi falu. A csónak kikötőben nézelődtünk, hogy kit tudnánk rávenni, hogy vigyen át, és várjon is meg, amíg vissza nem jövünk. A képen látható "Titanik" nevű teknőben nem sok bizodalmunk volt - rossz ómen egy ilyen név! (a teknő megnevezésen kéretik nem kacarászni, törökül a csónak = tekne !! - gyűlnek a közös szavak, lassan összeáll egy szótárra való)
Végül különös szerencsével, egy kisebb török társaság is éppen a szigetre indult, betársultunk melléjük. A világító tornyot nem volt nehéz megtalálni, rendesen kiemelkedett a környezetéből. A fiúk - TA2RX Bekir, és TA1HZ Aydın, éppen legújabb szerzeményüket, egy néhány hete Friedrichshafen-ben vásárolt spider-beam-et próbálgattak, miközben egyik társuk aktívan gyártotta az összeköttetéseket a hevenyészett adószobában. Volt rendes meglepetés, amikor bemutatkoztunk! Rövid beszélgetés - elvégre Ők versenyezni jöttek, tehát nem raboljuk a versenyidőt - és egy hideg üdítő kíséretében abban maradtunk, hogy a terveket nem adjuk fel, talán jövő nyárig sikerül megszerezni az engedélyeket Giresun szigetére, vagy ha nem, másod opcióként Kefken is szóba jöhet. 
)
