____________________________
Regisztráció és bejelentkezés után az alábbi többlet funkciók érhetőek el:
- ÜZENŐFAL: írhatsz az üzenőfalra
- FÓRUM: írhatsz a változatos témájú fórumokon
- CHAT: chat-elhetsz a bejelentkezett tagokkal
- HOZZÁSZÓLÁS: megjegyzést írhatsz a cikkekhez, hírekhez
- HÍRLEVÉL: ha feliratkozol, az új tartalmakról automatikus értesítést kapsz az e-mail címedre. Max. napi 1 levél!
Az automatikus regisztrálást - a megszaporodott spammerek miatt - felfüggesztettem! Ha regisztrálni szeretnél, írj egy levelet a kapcsolatfelvétel menüpontban a felhasználó neved, és e-mail címed megjelölésével.
Hírlevél
Ha fel szeretnél írtakozni előbb regisztrálj az oldalon.
Ankarától 200km-re (tehát rögtön mellette), az Istanbul - Ankara autópályától északra található egy gyönyörű terület, a Yedigöller Milli Parkı, vagyis a Hét tó Nemzeti park. Nem nehéz kitalálni, hogy nevét az itt egymás mellett elterülő 7 db tóról kapta. A tavakat több földcsuszamlás alakította ki, elzárva a völgyeknél a patakok szabad lefolyását. A terület 1636 hektár, és 1965 óta védett nemzeti park. A tavakat felszíni, és föld alatti patakok, vízfolyások táplálják. A tengerszint feletti átlagos magasság 780 méter, de a tavak közötti szintkülönbség maximum 100 méteres.
A tavak neve elég beszédes, talán nem kell magyarázni, hogy miért kapták a következőket:
Serin göl - Hűvös tó - 1758m2
Büyük göl - Nagy tó - 24895m2
Derin göl - Mély tó - 15063m2
Nazlı göl - Szeszélyes tó - 15780m2
İnce göl - Vékony tó - 1036m2
Sazlı göl - Sásos tó - 5950m2
Kuru göl - Száraz tó - 2170m2(Ez utóbbinak a nedves partján hiába keresgéltük a nótában szereplő döglött békát, nem találtuk. Jól elbújt, pedig kuruttyolt rendesen!)
A területet - az errefelé megszokott sivár környékkel ellentétben - buja növényzet borítja. A természetes vegyes erdőben találhatunk bükk, gyertyán, tölgy éger, juhar, szil, nyár, fenyő, dió, fűz, vadcseresznye, kőris és tiszafákat is. Aljnövényzetként, a fákon vagy a réteken előfordulnak liliom, ciklámen, páfrányok és orchidea fajok.
A park honlapja szerint az állat állomány is népes. Mi ugyan négylábúakkal nem találkoztunk, de vannak itt medvék, vaddisznók, farkasok, rókák, hiúzok, borzok, nyestek, szarvasok, őzek, mókusok és nyulak is. A kétlábú repkedőkből is inkább hallottunk, mint láttunk, de a figyelmes szemlélő láthat vadkacsát, vadgalambot, harkályt, fürjet, szalonkát, seregélyt, és szajkót..... ha szerencséje van.
Mindezek a kiépített, akár autóval is járható utakról nem biztos, hogy mind az utunkba akadnak, de ha letérünk a keskenyebb kitaposott ösvényekre, nagyobb eséllyel lehet szerencsénk...... bár nem biztos, hogy szerencsésnek ítéltük volna, ha netán az egyik szikla mögül egy éhes maci brummogott volna szembe velünk.....
Ezeken az ösvényeken igazi kirándulós élményeket gyűjthetünk be. Csodás hegyoldalakon, patakok partján lehet sétálni, hatalmas sziklatömböket, szikla hasadékokat kerülgethetünk, vagy mászhatunk meg a fák között. Gyönyörű csobogók, és kisebb vízesések is akadhatnak az utunkba, és szomjunkat friss, hideg forrásvízzel csillapíthatjuk (a területen minden forrás vize iható!).
A tavak közül kettőben, a Derin és a Büyük tóban - természetesen engedély kiváltása után - májustól szeptemberig pecázni is lehet tavi és szivárványos pisztrángra (törökül: alabalık).
Az óriási védett fa matuzsálemek között lehet faházikót bérelni, sátorozni és piknikelni is.
Érdekes tapasztalatunk itt Törökországban, hogy a sátrazás és a piknikezés (az evvel járó roston sütéssel együtt) szinte sehol nem tilos. Itt is egy védett nemzeti parkban vagyunk, és mindkettő megengedett, és ahogy láttuk, a helyiek ezt ki is használják. A tavak partján nagyon sok helyen füstölgött a már megszokott felszerelés, a faszenes rost, és a tea kályha. Ezekhez minden felszerelést hoznak magukkal a látogatók, nem tördelik le a faágakat alágyújtósnak, vagy nyársnak, és a piknik végeztével minden szemetet, hulladékot eltakarítanak maguk után! Az erdőben, az autóval járható utak mellett sok szemétgyűjtő edény található, aki nem viszi magával haza a hulladékot, ezekbe dobja be. A ritkásabb részeken padok, asztalok várják a kirándulókat, bár itt senkit nem zavar az sem, ha a földre terített pokrócon, törökülésben fogyasztja el a frissen sültet. Természetesen a főbb útvonalak mentén "zöld házikók" is vannak, nem kell félni, hogy papírral lefedett "taposó aknákkal" találkozunk.
A parkból kivezető úton még néhány hegyen át kellett kelnünk, míg leértünk az autópályáig. Az egyik kanyarban az út szélén valami nagy fehéret pillantottunk meg. Én csak a szemem sarkából láttam, mivel a göröngyös földútra kellett koncentrálni, a köveket és gödröket kerülgetve. Egy nagy fehér sziklának nézett ki. Már túl is haladtunk rajta, amikor Jutkában tudatosult, hogy mit látott: HÓ volt! Ezt nem lehetett kihagyni, vissza kellett tolatni (megforduláshoz kevés volt a hely). Egy közel észak felé néző, de napsütötte területen, egy kisebb földomlás alatt másfél méter vastag, és vagy tíz méter széles hókupac virított! Június 16.-án! Ránéztem a GPS magasság mérőjére: 1650 méteres magasságban voltunk! A hóba karcolt számok alapján nem csak nekünk tetszett a képződmény, mások is megálltak itt......aznapi dátum volt.
És végezetül, ha valaki kedvet kap egy kis pihenéshez ezen a csodás tájon:
Törökországban mindenhol van bazár, a legkisebb faluban is. Ezeken a helyeken minden elképzelhető, sőt elképzelhetetlen eszközt, hasznos holmit lehet vásárolni. A bazár azért jobb, mint a bolt, mert itt lehet alkudozni. Ha kellően komoly vevőnek nézel ki, akkor az alkudozás egy tea mellett megy végbe......és a végén mindig meg lehet egyezni a reális árban. Aztán később el lehet gondolkozni azon, hogy egyáltalán mi is az, amit vettél, és szükséged van-e egyáltalán rá?
Beypazarı-ban a Répa Fesztiválon is volt bazár. Egy bácsi fennhangon árulta a képen látható portékáját. Sokáig néztem, hogy mi lehet ez a kis műanyag izé? Szerencsémre a bácsi bemutatta, hogy mire lehet használni. Rögtön úgy döntöttem, hogy ebből nekünk kell! Meg a családnak is!
A találós kérdés: Mi ez a szerkenytyű, mire és hogyan lehet használni?
Lehet megmozgatni a fantáziát, munkára bírni a kis szürke sejteket!
Természetesen csak az eszköz eredeti céljának megfelelő választ fogadom el!
Az első megfejtő jutalma egy darab, a képen látható izé, melyet postai úton juttatok el a címére.
Megfejtéseket a "hozzászólások" alatt lehet beküldeni (Hozzászólást csak bejelentkezés után lehet írni. Ha még nem regisztráltál, most épp itt az ideje, hogy megtedd!)
Természetesen egy megfejtőtől több válasz is érkezhet, a jutalom a sorszám szerinti első megfejtőé.
MEGFEJTÉS / EREDMÉNY HIRDETÉS:
Mivel 12 pont egy tucat, ezért ennyi napot vártam az eredményhirdetéssel. Igaz, sokkal hamarabb megtehettem volna, hiszen a hibátlan megfejtés már az első nap megvolt, de vártam, hátha jön még néhány jó ötlet.... hadd kacarásszunk....
A nyertes tehát HA7PC user nevű (és hívójelű) olvasónk, Karesz (www.ha7pc.hu)
A roppant elmés szerkezet tehát egy citromlé készítő kézi készülék. Az alján levő fogazott résszel át kell fűrészelni a citrom héját (tudjátok, a legsárgább ragadozó madár), majd ezt a dugót kipiszkálva a csavarmenetmenet segítségével beletekerni a gépet a citromba. Ezután marokra fogva a citromot, egy erőteljes nyomásra már lehet is önteni a citromlevet a szerkenytű csőrén, mint az üvegből. A kupakot visszazárva és a hűtőben tartva a citromot, az nem szárad ki, nem penészedik meg (2 hét tesztelve).
Karesz, gratulálok, a nyereményt postán küldöm! (címet mail-en egyeztetünk)
Még a télen találta Jutka a neten, hogy az Ankara melletti (110km) Beypazarı (Férfiak vására) nevű városban minden év júniusának első hétvégén nagy buli van, répa fesztivált tartanak. Azt tudni kell erről a környékről, hogy Törökország fő répa termő vidéke, az ország termésének 65%-a itt nő (Nem teszem hozzá, hogy sárgarépa, mivel itt ez egyértelmű, a fehér répát - petrezselyem gyökeret - a törökök nem eszik meg. Így a havuç, vagyis répa itt a sárgarépát jelenti.) Már jó előre lefoglaltuk a szállásunkat, nehogy még a végén lemaradjunk. Indulás előtti napon még ránéztünk a település honlapjára, hogy a programot kinyomtassuk magunknak ...... és meglepetten vettük észre, hogy idén a fesztivál egy héttel később, a második hétvégén lesz. Gyors telefonálgatások ..... hát a következő hétre már teltház van a panzióban! Szerencsénkre még találtunk egy kiadó szobát egy másik helyen, a Memişzade konağı panzióban. Így egy héttel később ugyan, de azért nekivágtunk az útnak péntek este, munka után. (azt talán mondanom sem kell, hogy IGO Péter szokás szerint tudott egy rövidebb utat a hegyeken keresztül ......néhány kilométer után visszafordultunk, amikor az aszfaltból földút lett, és egy hatalmas birka csorda állta utunkat)
Reggel azért a biztonság kedvéért még megreggeliztünk, mielőtt nekivágtunk volna a városnak. A hírek szerint ilyenkor itt minden a répáról szól. Lesz a helyieknek főzőverseny, répa szépségverseny, és persze bazár. A főtéren mi más állt volna a körforgalom közepén,mint egy méretes répa - igaz, műanyagból.
Az ebéd menüt fejben már összeállítottam: étvágygerjesztőnek egy répa pálinka, majd előétel grillezett répa, répa salátával. Ezután jöhet egy finom répa leves, répás gríz nokedlivel. A főfogás mi más is lehetne, mint répa főzelék, rántott répa, és répa köfte, hozzá savanyúságnak ecetes répa. Ha ezeket sikerült leküzdeni, öblítsük le egy jó répa sörrel, vagy répalével, és máris jöhet a desszert, répa lokum, és répa fagylalt. Törökországban minden étkezést a tea zár le, így a végére egy finom répa teát fogunk kérni. (miután mindezt végig olvastam, HG5OFU Zoli barátom jutott eszembe, örökbecsű tudományos felfedezésével, mely szerint "minden hányásban van sárgarépa" ...... na ezt most nem akarjuk letesztelni.....)
A panziónk kiváló helyen volt, rögtön az utcánkban volt a város múzeumainak több mint a fele. Elsőként az éppen aznap megnyíló Hammam müzesi, a Gőzfürdő múzeum akadt utunkba. Még rendezkedtek a termekben, friss festékszag terjengett, de a pénztár már működött, így mi még a polgármester megnyitója előtt láthattuk a kiállítást.
Ha eddig nem lettünk volna török gőzfürdőben, akkor azért néhány kiállítási tárgy komoly fejtörést okozott volna, hogy mire is való, de így csak a régi török bugyogón kuncogtunk nagyokat. Egyre több a bizonyíték, hogy testvér népek vagyunk a törökökkel, nem csak nálunk van bő gatya ...... de itt a nők is hordták, illetve mint az utcán láttuk, még ma is hordják!
A múzeumok után irány az utca ...... mint minden rendes bucsuban, itt is tele volt minden az árusokkal, nem csak a bazársoron, minden utcában. A gözleme itt sem hiányozhat, de répásat nem készítettek, pedig répa fesztiválon vagyunk! A fenti képen azok a kolbász szerű dolgok (így a képen nézve akár sütnivaló- , illetve füstölt Gyulai is lehetne) édességek voltak. A nevük is tatlı sucuk, vagyis édes kolbász. Ezek valami gumicukor szerű dolgok, olajos magokkal töltve. Nagyon finomak, és a bal oldali világosabb, mi más lenne, mint répa ízesítésű! Édességből nem volt hiány, egymást érték az árusok! A környék specialitása a Beypazarı 80 katlı cevizli baklavası, vagyis a Beypazari 80 rétegű diós baklava ..... hatalmas tálcákról árulták.
De nem hiányozhatott a kínálatból a répa lekvár, és a mogyorós répa döner sem. (ez utóbbi nagyon finom, de a formáján kívül semmiben nem hasonlít a dönerre, ami sült húsból készül)
Az ital kínálat pedig a szokásos forrásvízen, gyümölcsleveken üdítőkön és teán kívül a frissen facsart répalé, és ........ hát végső soron ez is répa, a Bezpayarı Şalgamı, az erjesztett tarlórépa lé, csípős és "csípőtlen" változatban.
Vagyis az eltervezett menüből csupán a desszert és az italok egy része volt fellelhető, minden más a hagyományos török választék volt........majd adok ötleteket.....
Azt még megjegyezném, hogy az otthoni hasonló rendezvényeken a vendéglátó helyek ilyen alkalmakkor a csillagos égig felnyomják az áraikat. Itt nem ez a divat! Nagyon sok étterem előtt, a falra festve megtalálható az árlap. És láss csodát, most is ugyanannyiért árultak mindent, sőt, nem egy helyen volt "festival menüsü", ami 5 fogásos ebédet/vacsorát tartalmazott, vízzel, ayrannal és teával (igen, mindhárom benne volt a menüben!), és az étlap árnál 30%-kal olcsóbban!!! Volt is vendég, folyamatosan teltház volt! Kedves magyar vendéglátósok, lehet tanulni, hogy kell forgalommal tisztes haszonhoz jutni!
Délután 3-kor kezdődött a program szerint a "répa szépségverseny" az Atatürk téren. Ott volt a helyünk a tömegben, alig találtunk egy kicsit árnyékosabb helyet a rekkenő hőségben (délutánra kb. 313°K volt a hőmérséklet!) A lányok nagyon várták már, hogy megnézhessék melyik gazdának legszebb a répája, de csalódniuk kellett..... a "répa szépségversenyen" (En Güzel Havuç Yarışması) ugyanis nem répák vetélkedtek a "legszebb címért", hanem lányok. Érdekes módon a fiúk rögtön felélénkültek a színpad körül!
Mint minden fesztiválon, itt is nyitva, és tömve voltak a kocsmák is. Már láttunk ilyent máshol is, de befényképezni még soha nem mertem ..... mégiscsak kocsma ..... és az itthoni tapasztalatok, ugye......
Itt (mohamedán országban) azért kicsit másképp néz ki egy ilyen intézmény, mint otthon. A "közönség" külső megjelenésre szinte ugyanolyan. Láttunk már olyan helyet is - eldugott kis hegyi faluban - , ahol a cigifüstöt vágni lehetett. (a zárt vendéglátó helyeken itt is tilos a bagózás!). A vendégek előtt viszont kizárólag tea van, és társasjátékoznak. Dominó, szókirakó, vagy tavla (ez egy dáma szerű török táblás játék).
Akik pedig kellően felpörögtek, jó hangulatba kerültek a teától, a kocsma előtt az utcazenészek dallamaira táncra is perdültek, a kicsiktől az aggastyánokig!
A jó hangulat estére sem kopott meg, a vendéglátó helyek előtt az asztalok az utcán, mindenütt teltház. A főtéren pedig élő koncert volt, népszerű török pop énekesekkel.
Most olvasom a hírt, hogy tegnap délután 13:44GMT-kor (15:44 magyar idő, 16:44 török idő szerint) 6,1-es magnitudójú földrengés volt Törökország déli, tengerparti részén.
A hírek szerint (Hürriyet daily news) a földrengésből közvetlen adódó sérülés nem volt. A rengést nyolc utórengés követte.
Mi a helyszíntől 470km-re északkeletre voltunk, ott semmit nem éreztünk a földmozgásból.
Bár nem olyan látványos, mint egy napfogyatkozás, mivel a Vénusz látszó mérete sokkal kisebb, mint a Hold (ami napfogyatkozáskor kitakarja csillagunkat), azért érdemes megnézni! Már csak azért is, mert ez is egy nagyon ritka jelenség, a távcső feltalálása óta 7 alkalommal volt ilyen, amiből hatot figyeltek meg a csillagászok.
Magyarországról sajnos a teljes folyamat (belépéstől-kilépésig) nem figyelhető meg, csak az utolsó kb. 2 óra, napkeltétől, 4:48-6:55 között.
Borús idő esetén "esőnap", vagyis a következő ilyen jelenség 2125. december 8.-án lesz! (szerintem ezt a dátumot kevesen éljük meg, ezért érdemes holnap korán kelni!
A megfigyeléshez - a napfogyatkozásnál szokásos - sötét, Nap megfigyelő fólia, esetleg hegesztő szemüveg használata kötelező, elvégre a Napba kell nézni!
Ha esetleg sikerül fényképen is megörökíteni a jelenséget, és elküldöd a képet, örömmel felteszem a honlapra, természetesen megjelölve a fotós nevét!
Úgy tűnik, végre tényleg itt a jó idő! A hétvégén kiürült a város, az emberek megrohamozták a sok piknik terület valamelyikét. A jó példát persze követni kell, mi is választottunk egyet a közeli tavak közül. A szerencsés nyertes a Mavi göl lett. Itt tavaly tavasszal már jártunk egyszer, akkor a tó déli partján sétáltunk, még piknikező felszerelés nélkül. Most az északi partot vettük célba. Egészen más hangulatú vidék, pedig nem egy óriási tóról van szó. A déli parton futópálya, és rengeteg sporteszköz volt - és a ritkás fenyőerdő tele emberekkel, akik hordozható roston, faszénparázson sütögették a pecsenyéjüket. Az északi part a bulisabb, itt semmi sporteszköz, viszont egy kis hajón (Mavi göl tekne tur) folyamatosan ment a zene, és rengetegen élvezték a "teknő túrát".
A park pedig tele padokkal, asztalokkal, és fixen telepített öntöttvas sütő kályhákkal. A megszokott mobil teakályhák mellett láttunk csicsásabb, rézből készült szerkezetet is (vajon ennél is kiöntik a "rézelejét").
Szinte mindegyik kemence ontotta magából a füstöt, de aki igazán ínyenc falatokat akart készíteni, az bizony leguggolt, vagy törökülésbe telepedett az otthonról hozott felszerelés mellé sütögetni.
Sajnálhatjátok, hogy nem találták még fel a szagos internetet, csodálatos illatok terjengtek mindenfelé! A husi általában csirke comb vagy mell, esetleg bárány borda. A rácson mindig ott pirul mellette a hegyes paprika, az újhagyma, és a paradicsom. A ráérősebbek először padlizsánt pirongattak, amit a lányok / asszonyok pillanatok alatt fokhagymás padlizsánkrémmé (közlenmiş patlıcan) konvertáltak, előétel gyanánt, amíg a husi elkészül. Az megfigyelhető, hogy a "mangal ızgara" (a grillrács) kezelése, vagyis a parázs előkészítése és a sütés itt is a férfiak dolga. Ezalatt a nők elkészítik a salátát, felszeletelnek néhány vekni kenyeret, megterítenek, és éhesen várják, hogy elkészüljön a rostonsült. A végén természetesen a tea sem maradhat ki!
És ez így ment reggeltől (ez a törököknél 10 órát jelent) estig. Volt, aki csak délután érkezett, de a vacsoráját ott készítette. Az asztaloknál szinte mindenhol nagyobb társaságok voltak, fiatalabb baráti csoportok, és népes családok a csecsemőtől a nagyszülőkig együtt. Nagyon kellemes hangulatú egy ilyen piknikező hely. Belegondoltunk, hogy otthon miért nincs ilyen? A parkot nem az árusok, és a méregdrága, ételnek nem nevezhető izéket áruló büfék töltik meg. Itt mindössze néhány "alapanyag kellékes" árus van csupán, ahol előre bepácolt husit, salátának és sütnivaló zöldségeket, és faszenet lehet kapni.....és fagylaltot, mert kell a végén valami nyalánkság is!
Ezt a két "Belfegor-t" (vagy ahogy mondani szoktuk: varjú nénit) csak azért kaptam lencsevégre, mert ilyeneket szinte nem is lehet látni Ankarában! Megjegyzem, nekünk rövidnadrágban és pólóban melegünk volt!
A park legmagasabb pontjáról pedig ez az óriás figyelt. Nem is gyűjtötték be az öntöttvas kemencéket a "fémgyűjtők" ....... vagy ez nem ennek a bábunak az érdeme?
Az utóbbi időben, ahogy közelednek az amerikai választások, egyre többet lehetett olvasni a hírekben Barack-ról, gondoltam a mi oldalunk sem maradhat le a nagy hírügynökségektől, írok róla én is. De milyen török aktualitása lehet az amerikai elnöknek? Mert ugye Magyarországon elnevezték róla a Barack pálinkát (vagy inkább a barack pálinkáról az amerikai elnököt?), de itt ilyesmit hiába is keresnék. Cserébe viszont van Barack lekvár - igaz itt álnéven, mert kayısı reçeli névre hallgat!
És akkor már helyben is vagyunk! Vannak nagyon finom lekvárok Törökországban, a füge lekvártól a rózsa lekvárig minden féle - a minap még zeytin reçeli, vagyis olajbogyó lekvár is volt a boltban! Van barack lekvár is, de érdekes módon, mintha aszalt sárgabarackból készülne, olyan kemények benne a barack darabok. Az otthoni házi sokkal finomabb.
Viszont a napokban megjelent az érett sárgabarack is a boltokban. Igen, nem véletlenül hangsúlyozom, hogy érett, ugyanis apró, zöld sárgabarackot már jó néhány hete lehet kapni.....itt azt is megeszik! Rá is csodálkoztam rendesen, mert kertészkedő-farmer emlékeim szerint a sárgabarack mindig az OK-PD URH verseny környékén, tehát június végén, július elején szokott érni otthon......... de nem itt! Talán mégiscsak mediterrán országban vagyunk, ha ez az időjáráson nem is mindig látszik! Vagy legalábbis van mediterrán része is.
Nem is kellett több bíztatás, vettünk néhány kilót, és főztünk igazi, magyaros házi baracklekvárt! A fazekat a végén kinyaltam.....nagyon finomra sikerült! (ha ezt a törökök megkóstolják......!!!)
Elolvashatod a régebbi bejegyzéseket is! korábbi oldalak kiválasztása: 12 / 29: 1...9101112131415...29
Javasolt megjelenítő felbontás: minimum 1280 * 720 ("szélesvásznú" kép)
A böngészőben a lapok helyes megjelenéséhez a JAVA-t és az ActivX vezérlőket engedélyezni kell!
Az oldalon megjelenő írások, fotók a szerzők tulajdonát képezik. Azokat kizárólag engedéllyel, változatlan formában és tartalommal, a forrás megjelölésével lehet felhasználni!
Sziasztok! Január végéig - kb hetente változó QTH-ról ZL/HA5OJ hívójellel vagyok hallható. Magyar idő szerint reggel 6-7 órától 12-13 óráig, valamint este 8-9 óra között. Időeltolódás +12 óra az én javamra! 7-50MHz között 100W és vertical.
Lesz hívójel is (addig pedig a CEPT: YU/HA5OJ). Már nyomozgatok a neten, hogy a belgrádi klubok közül van-e, ahol magyarul (is) beszél valaki...... eddig sikertelenül, bár több klubot találtam. (azt gondoltam, Nándorfehérváron még vannak magyarok )
Hali Ed! Eddig összesen 2 hetet voltunk Belgrádban (decemberben), majd otthon karácsony, újév, itteni karácsony. Tegnap előtt jöttünk vissza. Most már van internet is. Az antenna helye megvan a tetőn, rövidesen felkerül. A rádió addig a sarokban pihen
A terület 1636 hektár, és 1965 óta védett nemzeti park. A tavakat felszíni, és föld alatti patakok, vízfolyások táplálják. A tengerszint feletti átlagos magasság 780 méter, de a tavak közötti szintkülönbség maximum 100 méteres. 
Ha eddig nem lettünk volna török gőzfürdőben, akkor azért néhány kiállítási tárgy komoly fejtörést okozott volna, hogy mire is való, de így csak a régi török bugyogón kuncogtunk nagyokat. Egyre több a bizonyíték, hogy testvér népek vagyunk a törökökkel, nem csak nálunk van bő gatya ...... de itt a nők is hordták, illetve mint az utcán láttuk, még ma is hordják!
A múzeumok után irány az utca ...... mint minden rendes bucsuban, itt is tele volt minden az árusokkal, nem csak a bazársoron, minden utcában. A gözleme itt sem hiányozhat, de répásat nem készítettek, pedig répa fesztiválon vagyunk! A fenti képen azok a kolbász szerű dolgok (így a képen nézve akár sütnivaló- , illetve füstölt Gyulai is lehetne) édességek voltak. A nevük is tatlı sucuk, vagyis édes kolbász. Ezek valami gumicukor szerű dolgok, olajos magokkal töltve. Nagyon finomak, és a bal oldali világosabb, mi más lenne, mint répa ízesítésű! Édességből nem volt hiány, egymást érték az árusok! A környék specialitása a Beypazarı 80 katlı cevizli baklavası, vagyis a Beypazari 80 rétegű diós baklava ..... hatalmas tálcákról árulták.
Most olvasom a hírt, hogy tegnap délután 13:44GMT-kor (15:44 magyar idő, 16:44 török idő szerint) 6,1-es magnitudójú földrengés volt Törökország déli, tengerparti részén. 
A ráérősebbek először padlizsánt pirongattak, amit a lányok / asszonyok pillanatok alatt fokhagymás padlizsánkrémmé (közlenmiş patlıcan) konvertáltak, előétel gyanánt, amíg a husi elkészül. Az megfigyelhető, hogy a "mangal ızgara" (a grillrács) kezelése, vagyis a parázs előkészítése és a sütés itt is a férfiak dolga. Ezalatt a nők elkészítik a salátát, felszeletelnek néhány vekni kenyeret, megterítenek, és éhesen várják, hogy elkészüljön a rostonsült. A végén természetesen a tea sem maradhat ki!
És akkor már helyben is vagyunk! Vannak nagyon finom lekvárok Törökországban, a füge lekvártól a rózsa lekvárig minden féle - a minap még zeytin reçeli, vagyis olajbogyó lekvár is volt a boltban! Van barack lekvár is, de érdekes módon, mintha aszalt sárgabarackból készülne, olyan kemények benne a barack darabok. Az otthoni házi sokkal finomabb.
)
