Bosszantó, hogy sehol egy kégli !

Már az október és a november eleje is a lakáskeresés lázában telt. Bújtam az Internetet kiadó lakások után kutatva, de sajnos csak vajmi kevés ingatlan ügynökség hirdetett a hálón és azok sem angol nyelven. Végül mégis csak találtam egyet, meg pár tulajdonos által hirdetett lakást is. Ezeknek a képeit nézegettem, de mivel az utolsó pillanatig bizonytalan volt, hogy mikor érkezünk, konkrétumot egyikkel sem tudtam megbeszélni.


Nehezítette a keresést, hogy ismeretlen terepen kellett megtalálnunk a számunkra ideális lakhelyet. Itt a kerületek nevei, azon belül a kisebb területi egységek elnevezései nekünk semmit sem mondanak. Gondoljatok csak bele, mennyi másodlagos információ van amögött az egyszerű kijelentés mögött, hogy kiszemelt lakás a XII., vagy VIII. kerületben van-e. Vagy a kisebb területi egységek nevei. Ha nekünk mondják azt, hogy a lakás Pasaréten, vagy Rákospalotán, vagy Ferencvárosban van, lelki szemeinkkel azonnal el tudjuk helyezni a térképen. S ez még mind nem minden. Mivel nagyjából fejünkben van a közlekedési hálózat térképe is, azonnal meg tudjuk mondani, hogy ha teszem azt nekem az V. kerületi Alkotmány utcába kell menni dolgozni, akkor jó-e nekem, vagy nem jó, ha Kelenföldön lakom. Mennyi idő alatt fogok odaérni, hányszor kell átszállnom, egyáltalán milyen járművekkel jutok oda? Na de itt? Mit mond nekem Gölbaşi vagy Altındağ kerület? Nos, mondanom sem kell semmit. De hát hogyan válasszam így meg, hol is szeretném leélni az életemet három évig? Ez ugyebár nagy idő, nem mindegy milyen környezetben tölti az ember.

Másik nagy talány a kiadó lakások mérete volt. Már itthon feltűnt, hogy a legtöbb kiadásra kínált lakás hatalmas alapterületű. A 120-130 nm-es már a kisebbek közé tartozik, a 90-100 nm-es ritkaság, az alatt meg nem is láttam kiadó lakást a kínálatban. Feltűnt az is, hogy a lakás legalapvetőbb jellemzője az, hogy hány hálószoba van a nappalin felül. Magyarul a lakásokat kb. így hirdetik: 2+1 szobás, 3+1 szobás, 4+1 szobás, stb. Ez annyit tesz, hogy 2, 3, vagy 4 hálószoba és nappali. És ne gondold, hogy 4-nél megáll a számozás. A legtöbb, amit láttam, talán 6+1-es volt. Magam részéről egy 2+1-esben gondolkodtam. Legyen külön hálószoba, és jó lenne egy kis vendégszoba is. Otthon is kb. ilyen beosztású lakásban lakunk, csak ott a vendégszoba dolgozó. Igen ám, de a mi 2+1-esünk összesen kb. 60 nm, a hálószobák (már ha szobának lehet nevezni ezeket) 10-11 nm-esek, és a konyha benn van a nappaliban. Itt először is az tűnt fel, hogy alig-alig van 2+1-es lakás, és ha van is, legalább 120 nm. Na persze, mert a konyha mindig külön van, mindig benne van az étkezőasztal, és a hálószobák legalább 20 nm-esek, a nappali meg mindig impozáns és tágas.

Már az első szabad hétvégén randit beszéltem meg az ingatlanos hölggyel, aki asszisztense kíséretében hatalmas paksamétával a hóna alatt érkezett. Az első napra vagy 10 lakás bemutatása esett. Egyik helyről a másikra gépkocsival mentünk, természetesen külön sofőrrel. Itt aztán biztosan igaz a mondás, hogy mindent az ügyfélért. Ha belegondolok, három ember töltötte azzal a szombat délelőttjét, hogy megtalálja a nekem legjobban megfelelő lakást. Estére, persze már arra sem emlékeztem, hogy mit láttunk először. Hogy merre jártunk, arra meg végképp nem. Sebaj, hamarosan szépen megérkeztek e-mailben a látott lakások részletes leírásai, fényképekkel, képekkel, árakkal. Ez nagyon hasznosnak bizonyult, mert a képek alapján már sikerült beazonosítani a látott lakásokat, a címet a Google-ba beírva, pedig a földrajzi elhelyezkedésről, közlekedésről kaphattam képet. Már másnap hívtak is, sikerült-e találnom valamit, ami teszik. Mondtam, hogy nagyon szépek a lakások, de az a baj, hogy nagyon nagyok, és nagyon drágák, én kisebb összegben gondolkozom. No, ehhez az is hozzátartozik, hogy az elején sajnos elkövettem egy hibát. Ennek lényege, hogy a céggel, aki engem szerződtetett megállapodtunk egy keretben, amin belül a lakhatásommal kapcsolatos költségeket fedezik. Az első, amit az ingatlanos hölgy kérdezett, hogy mennyi a keret. Én meg naivan rávágtam, hogy mennyi. Nos, ebből az lett, hogy az összes lakás bérleti díja, amit megmutatott, a keret fölött volt úgy 30%-kal, annyit még biztos rá tudok szánni alapon. A kommunikációs hiba ott volt közöttünk, hogy én nemhogy nem szerettem volna 30%-kal többet szánni erre a dologra, hanem a „keret” nálam azt jelentette, hogy a rezsi is jöjjön ki belőle. Így aztán még két, vagy három közös út, és kb. további 20 lakás megnézése után sem sikerült megtalálni az „igazit”.

Közben kiderült, hogy az irodánk hamarosan a város egy másik végébe költözik, így felvetődött, hogy arrafelé kellene nézelődnünk. Itt is megnéztünk néhány lakást, de mindegyiket túl nagynak és továbbra is drágának találtam. Ezek között volt az a lakás is, amibe Pisti első látásra beleszeretett, és ami végül is az otthonunk lett. Mikor este a szokásos módon megkaptam az aznap látott lakások leírásait a képekkel, mindjárt továbbítottam Pistinek. Este megbeszéltük, mondtam, hogy semmi különösen jót nem láttam, nagy mindegyik, és drága is. Legnagyobb meglepetésemre, Pisti a legnagyobb lelkesedéssel kérdezte. „És az, amelyiknek szaunája is van, ami a hálószobából nyílik?” Ej, menj már! Minek nekünk az? Különben is nagyon nagy (170 nm) és drága is. És mit fogunk csinálni benne ketten? Szó szót követett, megnéztünk még egy csomó lakást, eredmény semmi. Ez után már bármit küldtem, Pisti mindig csak azzal válaszolt, hogy ezek nagyon klasszak, „na de amelyikben a szauna van…”. Mivel közelgett a karácsony, és egyben hazautazásom napja, egy hirtelen gondolattól vezérelve azt mondtam az ingatlanos hölgynek, hogy ha meg tud állapodni ennek a lásnak a tulajával X összegben, akkor holnap aláírhatjuk a szerződést. Ez a bizonyos X jóval a többi lakás ára alatt volt, és kb. 30%-kal az alatt, amit a tulaj kért konkrétan ezért a lakásért- Én viszont szettem volna, ha a rezsi is kijön a keretemből. Másnap hív az ingatlanos hölgy, hogy kialkudta a kért árat, és legnagyobb meglepetésemre hozzátette, hogy ebben a „maintenance” is benne van, azaz a közös költség és a távfűtés díja. Leesett az állam, szó szerint nem jutottam szóhoz. Így lett 3 évre az otthonunk a Tbiliszi utca, ott is a leghatalmasabb és legimpozánsabb lakás, amit az elmúlt másfél hónap keresése alatt láttam, s ráadásul a legolcsóbban.

Amit akkor még nem is tudtunk, csak januárban megérkezve fedeztünk fel, hogy Pisti megérzése a tökéletes választáshoz segített minket hozzá. Ötven méteren belül van a pék, a hentes, a zöldséges, a halas, a háztartási aprócikk bolt. A „shopping center”-hez pedig kemény 500 m-t kell gyalogolni az utca végéig. Ami a legmeglepőbb, hogy a 170 nm-ben egy pillanatra sem érezzük úgy, hogy elveszünk benne.
Van egy szép, tágas nappalink, levegős hálószobánk, egy kis dolgozó szoba, no és egy szép vendégszobánk. Ugye értitek a célzást!

                 -  Jutka  -