Egy kis dicsekvés !!!

Itt Ankarában - illetve egész Törökországban - nehéz dolog lenne a nap bármely szakában éhesen maradni. (ugyanez Németországban nem mondható el, ott este 10-kor már csak az olasz pizzázó volt nyitva ....... az is három várossal arrébb!) Látszik, hogy mediterrán országban vagyunk...... na nem az időjárásról, most is éppen havazik. Viszont pidézők, köftézők, kebabosok, döneresek, gözlemézők, egyszóval a mindenféle "yemekleri" vagy "lokantasi" a nap bármely szakában nyitva vannak, rengeteg van belőlük, és természetesen mindegyiknél van telefonos rendelés, és házhoz szállítás. A postaláda rendszeresen tele van pakolva a hirdetéseikkel, mi kapható, mennyiért, és persze a telefonszám. Gyakran előfordul, hogy késői vacsora esetén már nem állunk neki főzőcskézni, leszaladok valamelyikbe, és felhozok valami finomságot. Elvégre 3-400 méteren belül bármelyik irányba indulok is el, 2-3 ilyen vendéglátó egységet tuti, hogy találok. Tegnap is hasonló eset fordult elő, megspékelve avval, hogy aránylag jó TV műsorok is voltak......vagyis ki kellene már próbálni a telefonos rendelést. Na de törökül !!??!! ........ mindig feltesznek valami érthetetlen vagy nehezen érthető kérdést, és hát telefonon nehéz lenne mutogatni! Na mindegy, egyszer el kell kezdeni ezt a műfajt is, elvégre már egy éve itt vagyunk. Nosza, elővettük az egyik reklámcetlit, kinéztünk egy-egy pidét (természetesen másfélét mindketten, hogy nehezebb legyen elmondani), aztán rácuppantam a telefonra. Szépen tagoltan elmondtam, mit szeretnénk, majd a címet, és hogy mi van a kaputelefon gombjára írva. Ja, és persze mindezt türkçe!

Nem ragozom tovább, 15 perc sem telt bele, és csengetett a motoros a megrendelt, még forró pidékkel, a hozzá való salátákkal, és ayranokkal, ahogy az a képen is látszik (Ez éppen a darált húsos-sajtos , amit én ettem. Jutka spenótos-gombás-sajtos példánya a spenót miatt nem került lefényképezésre, nehogy a spenót látványától elromoljon a CCD  ).

SIKERÜLT !!!

Hihetetlen, de már egy éve itt vagyunk Törökországban!

Ma reggel ránéztem a naptárra, január 5. van!

Alaphelyzetben ez még talán nem is lenne különösebben érdekes, hiszen általában minden évben legalább egyszer előfordul ez az állapot. Akkor mi is a mai január 5. különlegessége? Pont ma egy éve szálltunk fel kora hajnalban arra a repülőre, ami Münchenen keresztül Ankarába hozott minket. Így belegondolva rettentő gyorsan eltelt ez az egy év! Röpke "leltározás", merre is jártunk ezen idő alatt ? (azt nem számolom hozzá, hogy otthon is voltunk néhányszor) Nagyon sokfelé sikerült eljutnunk. Eleinte szűkebb környezetünket, Ankarát, majd a főváros környéki látnivalókat jártuk be. Ezután következett a középső rész, Kapadokya a hihetetlen formájú szikláival. A nyár elején az észak-keleti tartomány, a Fekete tengeri vidék nyújtott csodás élményeket a hatalmas erdőkkel, végeláthatatlan tea ültetvényekkel és kristálytiszta vizű folyókkal. A nyaralás a déli vidék közepe, a Földközi tenger egy kis szakasza,Kalkan és Antalya gyönyörű tengerparti része, és magas hegyei. Végül az "Áldozati ünnep", a Kurban bayram idején az Égei tenger partján Izmir és környéke a görög-római kori romokkal.

Az útvonalakat mindig tároljuk, így csak egyesíteni kellett a track-eket, és rögvest kiderült, hogy a tavalyi évben Törökországban 6719 km-t tettünk meg, ha az ankarai autóbuszos kilométereket nem számolom hozzá (igaz, ebből 1070-et repülőn). A bejárt útvonalainkat összemontíroztam a fenti térképre. Azért szerencsére van még szűz terület, van hova menni a hátralevő két évben is.

Az RSGB (Angol Rádióamatőr Szövetség) IOTA (Islands On The Air) programja, vagyis a rádióamatőr "szigetvadászat" 2014-ben lesz 50 éves. Ez alkalomból hirdették meg az IOTA MARATHON versenyt, mely ma (2012.január 1.) vette kezdetét, és két évig tart, vagyis a vége 2013. december 31. A versenykiírás megtalálható a LETÖLTÉSEK menü, RÁDIÓAMATŐR VERSENYEK pontja alatt magyar és angol nyelven. Egyéb részleteket, friss híreket az RSGB IOTA honlapján találtok.

Kellemes "szigetelést" minden érdeklődőnek, a térerő legyen veletek!

Első külföldön töltött szilveszterünk utáni újév reggelén az ablakon kinézve havazásra, és Atatürk eget fürkésző tekintetére ébredtünk.

B.U.É.K. 2012.

MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK

EREDMÉNYEKBEN GAZDAG

BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNUNK

YENİ YILINIZ KUTLU OLSUN

Ne feledjétek, hogy az Újév első 21 órájában idén is megrendezésre kerül a HA-HNY (Happy New Year) hazai rendezésű rádiós versenyecske (nem minősítő verseny, mindenki egyenlő feltételekkel vesz részt)! A verseny kiírását a HA5HNY alkalmi állomás honlapján olvashatjátok. Jó szórakozást a rádió mellett is!

B.U.É.K.

Sajnos rövidre sikerült karácsonyi hazalátogatásunk villámgyorsan eltelt, ismét repülőre szálltunk. A téli menetrend szerint a Lufthansa a gazdaságosabb, annak ellenére, hogy először majd' 700km-t visszafele kell repülni.

Az indulás képeit nem töltöm ide ...... "négerek a bányában" lehetne a kép címe Hajnali 4 órakor kegyetlenül csörgött a vekker, pedig eddig azt hittem ilyen időpont nem is létezik, csak a virtuális világban.

Mire Münchenbe értünk éppen kelt fel a nap.              Ezután 3 óra várakozás következett az ankarai járatra.

Az Ankarába vezető út nagy része a felhők felett vezetett, de helyenként előbukkantak a havas hegycsúcsok. A felhős részen egy gyönyörű többszörös szivárvány gyűrű kisért végig. Gyanítom, hogy a repülő pilótafülkéjének ablakai törhették meg ilyen módon a fényt, és vetítették a felhőzet felszínére.

Ankarához közeledve szétugrottak a felhők, így végre sikerült néhány nappali képet készíteni a városról, madártávlatból.

Úgy tűnik, itt fehér volt a Karácsony, a lakás északi ablakain kinézve még 6-8 centis havat láttunk ..... ma reggel.

És lám milyen gyors a repülés, sötétben indultunk, sötétben érkeztünk ..... pedig a levegőben töltött idő csak bő négy óra volt ..... igaz, átléptünk egy időzónát, és éppen a téli napforduló idején vagyunk, rövidek a nappalok. Stílusosan a "török félhold", a növekedő keskeny holdsarló, és az Est-hajnal csillag, vagyis a Vénusz látványa fogadott a déli ablakon kitekintve (a képen középen, felül a faágak között az a két fehér pont).