Meis - Castellorizo

Mondhatnánk sok mindent, például, hogy már nagyon untuk a török kaját, vagy elegünk volt a török tengerpartból, esetleg vágytunk egy kis EU-s levegőre ezért szakítottuk félbe a török tengerparti nyaralást, és átruccantunk Görögországba..... De mindez nem lenne igaz. Az viszont igen, hogy az elmúlt napokban sokfele jártunk a strandokon kívül is (ezek egy részéről már írtunk néhány sort, egy része kimaradt a tudósításból, mert nem működött rendesen az internetünk.....de ne csüggedjetek, a "havi élményeink" között mindenről írni fogunk), viszont egy csábító program még hátra volt - amit nem jegyeztünk elő - mégpedig egy közeli görög sziget meglátogatása. Kaş falucska török kikötőjétől 20 perc hajókázásnyi távolságra van Meis (Castellorizo) szigete, ami Görögország legkeletibb pontja ..... jó távol az "anyaországtól".

Hajóra szálltunk hát, és útnak indultunk. Egy napos program, a hajó reggel indul, délután visszatér Kaş-ba, tehát sok idő nincs a szigeten. Arra viszont éppen elég volt, hogy felmásszunk a kikötőt egykoron védő fellegvárba, majd innen megcélozzuk a hegytetőt, ahonnan szinte az egész szigetet belátni. "Véletlenül" ezen az útvonalon volt egy geoláda is, amit feltétlen meg kellett keresnünk (nekem kétszeres okom is volt rá, hiszen nem volt még görög megtalálásom). A hőmérséklet kellemes meleg volt, alig érte el a 40 Celsiust, így mire felértünk a hegytetőre mindenünk vizes volt, pedig nem is csobbanással kezdtük a napot.

Az út az a szép kacskaringós fehér sáv, ami a hegyre vezet fel a bal oldali képen. A tetején az egyik lépcsőfokra egy 400-as szám volt írva. Sejtésünk szerint ez a tengerszint feletti magasság lehet (a tengerszinttől indultunk). Innen még azért lehetett felfele gyalogolni egy keveset. Mivel görög területen jártunk, ahol már nagyon régen is éltek emberek, mindenfelé kerestük a görög mythos-t ....... végül a kikötőben találtuk meg, egy étteremben. Alaposan meg is vizsgáltuk, egy disznóhúsból (végre!) készült muszaka kíséretében. Visszatérve török földre, útközben a szállásunk felé, még volt idő ismét megmerülni a Földközi tenger (Akdeniz) hűsítő habjaiban.