Trabzonból a Sumela monostor felé vettük az irányt. Rövid autózás után érkeztünk az erdei parkolóba, ahonnan nem kevés emelkedőn, majd lépcsőn felmászva jutottunk a pénztárig. Innen a belépő jegy birtokában már csupán néhány emeletnyi lépcsőzés, és benn is voltunk az épületben. A monostor szobáit, termeit a sziklába vájták, csupán az első fal lett felépítve, természetesen a helyi mészkőből. A látvány messziről és közelről egyaránt lenyűgöző, a komplexum gyakorlatilag a szinte függőleges sziklafalon függ. Elképzelni is nehéz, hogy a XIII. században, amikor jelenlegi formáját elnyerte, milyen technikai eszközökkel tudták ezt az építkezést véghezvinni. A termekben levő freskók meglepően jó állapotban maradtak fenn.

Tovább haladva Uzungöl (Hosszú tó) irányát céloztuk meg. Ez egy gyönyörű kis hegyi tavacska, 1150 méter magasan a tengerszint felett. Létét egy földcsuszamlásnak köszönheti, mely elzárta a völgyet, igy az itt folyó hegyi patak vize tóvá duzzadt. A falu lakossága felismerte a hely turisztikai adottságait, a környék kirándulási lehetőségeit, és egy turista paradicsomot alakítottak ki. Rengeteg családi üzemeltetésű kiadó szoba, panzió, szálloda és étterem várja a pihenni, túrázni vágyókat, megfizethető áron. A klíma rendkívül érdekes, napközben szép napsütés, késő délután azonban leszáll a köd, és gyakran esik az eső. A hely annyira megfogott, hogy természetesen telepítenünk "kellett" egy geoládát arra a pontra, ahonnan a legszebb kilátás nyílik a tóra.

Kis esős kiruccanás a tótól a 2200 méter magasan levő fennsíkra, Sultan Murat yaylasi-ba. Eleinte rendes aszfaltos, betonos, macskaköves úton haladtunk, aztán az egyik útirányjelző tábla egy földútra terelt bennünket. Hosszú kilométereken át kanyarogtunk a keskeny hegyi szerpentinen, időnként egy-egy autó, mikrobusz, vagy teherautó jött szembe velünk. Szükség volt a mikrobuszon látható feliratra! A köd annyira leereszkedett, hogy az utat alig láttuk. Már majdnem azon gondolkodtunk, hogy visszafordulunk, amikor megpillantottuk a falu nevét jelző táblát. És láss csodát, a semmi tetején néhány bódé házikó, egy aránylag nagy méretű szálloda, néhány étterem, teázó, két hentes üzlet (a jobbra levő képen), egy minaret és egy épülő hatalmas minaret fogadott minket. Utólag tudtuk meg, hogy ez az apró falucska minden évben, májusban (amikor a nap is süt), nagyszabású fesztivált rendez itt a semmi közepén......most július van, erről lemaradtunk.