Zúzmarából a hóesésbe

Az év eleje otthon (Magyarországon) kellően hidegre fordult, de mint az előző írásomból látszik, azért január elsején kimozdultunk egy kis geocaching-re a jó (hideg) levegőre, élvezni a tiszta levegőt, és a zúzmarás tájat. Még néhány napunk maradt otthon, aztán indult a repülő. Volt egy kis extra élményünk is Ferihegyen...... pici plusz szórakoztatás benne foglaltatott a jegy árában. Már éppen nyitották volna a beszálló kaput, amikor a hangosbeszélőn a következőt hallottuk: "Technikai probléma miatt megkérjük utasainkat, hagyják el az épületet a zöld fénnyel jelzett kijáratok irányában" , majd utána ugyanezt angolul is...... és vagy fél óra hosszan, megállás nélkül. Beindultak a szellőztető ventillátorok is, és gőzerővel nyomatták a váróba a kinti hideg levegőt. Természetesen senki nem indult a kijáratok felé, inkább mindenki elkezdett sorbaállni a beszálló kapukhoz, hátha azt nyitják ki nekünk.  Kis idő múlva megjelentek a biztonságiak, a rendőrök és a tűzoltók is, de ők sem zavartatták magukat, csak nézelődtek. Az egyik utas meg is kérdezte, hogy merre kell(ene) mennünk, de azt a választ kapta, hogy semerre, maradjon csak. Ezekszerint vagy nincs probléma, vagy már mindegy nekünk. Több tájékoztatást nem is adtak. Végül a tűzoltók az egyik kapunál erősen néztek valamit, majd fényképeztek, fényképezkedtek. Pár perc múlva elhallgatott a hangosbemondó, leállt a hideglevegő befúvás (már mindenki télikabátban volt eddigre), és kinyitották a beszálló kapukat is, feljutottunk a repülőre. Fél óra késéssel kijutottunk a kifutóra, majd nagy gázzal pillanatok alatt a levegőbe emelkedett a madárka, és ismerős helyek felett suhantunk el.

Útközben már semmi váratlan nem történt, gyorsan a felhők fölé emelkedtünk, élvezhettük a szikrázó napsütést. Alattunk néha-néha eltűnt a felhőzet, de egészen Istanbulig nem sok látnivaló volt, teljes mértékben átadhattuk magunkat a török ebéd és török sör élvezetének a levegőben. Ezután rövidke (2 órás) várakozás Istanbulban, majd a folytatás a másik járaton Ankaráig. Itt már ritkásabbak voltak a felhők, láthattuk a havas hegycsúcsokat. Gyönyörű, tiszta időben érkeztünk a török fővárosba. Lecuccolás után egy gyors bevásárlás, mivel üres volt a hűtő. Meglepve láttuk, hogy "hófehérke" meglehetősen koszosan áll a ház előtt, pedig elindulás előtt mosattuk le. Úgy látszik itt is volt havazás, és a hóhányók beterítették rendesen a hólével. Na sebaj, majd hétfőn megy az otokuaför-höz kicsinosodni. Így is lett. Másnap szokás szerint lemosták, kiglancolták kívül-belül. Délután visszakerült a ház elé.......és nem sokkal utána elkezdett szállingózni a hó......

Éjszakára már szakadt becsületesen, reggelre pedig vastagon borított mindent a fehér takaró.

Persze Murphy törvénye most is tökéletesen működött: autómosás után néhány órán belül eső vagy hó várható.

Eljöttünk hát a zúzmarás fenyők közül a havas fenyők közé. Ez is szép a meleg szobából, az ablakon át nézve...... csak ne kellene kimenni az utcára! Ma reggel mínusz 8 fokot mutatott az utcai hőmérő....... BRRRRRR.