313 év hosszú idő a memóriának!

Márpedig ennyi telt el azóta, hogy 1699-ben véget ért a törökök 178 éves látogatása Magyarországon. (érdekes, hogy roppant gyér történelem tanulmányi emlékeimből 150 év dereng, de a neten mindenhol 1521-1699 közötti szakaszt emlegetik) Nem csoda hát, hogy egy kicsit megfakultak az emlékek, hogy milyen is volt a magyar szalámi.

Még tavaly januárban, ideérkezésünkkor rácsodálkoztunk a boltban, hogy "jéééé, itt lehet magyar szalámit kapni?" Ugyanis a képen látható valami nem más, mint a török MACAR SALAM (a török nyelben a C=DZS), vagyis MAGYAR SZALÁMI. A csomagolás eleve gyanús volt, a szalámit azért még a legelvetemültebb gyártók sem töltik műanyagba, az igazi magyar szalámi pedig vastagbélben leledzik, esetleg némi nemespenész bevonattal. A gyanú a szeleteléskor beigazolódott, 313 év alatt sikeresen elfelejtették, hogy mit ettek nálunk.....hacsak eleink át nem vágták őket. Ugyanis az itteni "magyar szalámi" nem más, mint amit mi otthon parízernek, párizsinak nevezünk. Igaz, nagy előnye, hogy itt nem szójából van, a felirat szerint is, meg az ízlelőpróba szerint is %100 dana eti, vagyis szintiszta marhahús!

Azért az összehasonlíthatóság kedvéért íme egy kis ízelítő, gondolom nem kell külön kommentálni, a felsők a török "magyar szalámik" (kétféle típus), alul pedig az otthonról hozott igazi magyar szalámi, natúr és paprikás változatban.