IZMIR

Mivel Törökországban november elején egy öt napos ünnep volt - a Kurban Bayram - ezt nem lehetett kihagyni, ismét elindultunk felfedezni az ország egy újabb részét, ezúttal Izmirt és környékét. A kirándulás extrája, hogy repülővel jöttünk, fejenként, oda-vissza 113 török líráért. Ez úgy volt lehetséges, hogy a repülőjegyet már fél éve megvettük, a helyi AnadoluJet légitársaság gépére. Megjegyzem, hogy a taxi az ankarai repülőtérig 70 lírába került. A reptérről busszal mentünk a városba, ezen az úton láttuk meg a hatalmas sziklába faragott Atatürk szobrot, ami a "fejtörő" feladványa volt.

Esti megérkezésünk után már csak egy vacsorára vágytunk. A tengerparton egymást érték a kisvendéglők, ennek ellenére nekünk sikerült kifognunk a part talán legdrágább éttermét. Mint kiderült az aznapi számlából más helyeken három napi vacsoránk is kijött volna!

A város felderítését másnap kezdtük. Nagyon kellemes település, egyszerre régi és új. Egymás mellett láttuk a lovas kocsit (sétakocsikázásra) az autókkal, a modern házakat a műemlék minaretekkel, és római - görög kori romokkal.

A városnézést célszerűen a legmagasabb ponton kezdtük, a Pagos hegyen, a Kadifekale erőddel, ahova a napi betervezett gyalogos kilométereket figyelembe véve busszal mentünk fel. A várfalról csodás kilátás nyílt a városra, nyomban meg is szemléltük, hogy mik a "kötelező programok", ahova el kell mennünk.

Fentről szépen látszódott az Agora, ez a Nagy Sándor korabeli görög - római romváros. Betájoltuk magunkat, és a várból "toronyiránt" mentünk le a szűk, kanyargós utcák útvesztőjén. Az Agorában különféle oszlopok, boltívek, és épület maradványok rengetege között bolyongva mindenhol egy cica követett minket......a végére rendesen elfáradhatott, mert mire a "helyi geoládához" értünk, le is heveredett pihenni

A városban, az utcákon mindenfelé gurulós asztalkákon, pultokon hatalmas fekete-kagyló hegyek és citromok láthatóak, mindössze 30 kurusért (ez az itteni fillér). Napokig találgattuk, hogy ezt hogyan eszik? Nyersen, citrommal, mint az osztrigát? De soha senkit nem láttunk, hogy vett és evett volna. Talán harmadik nap késő este, a szállásunk melletti utcában észrevettem, hogy éppen vesznek belőle. Megálltam, hogy kifigyeljem. Az eladó megnyitotta a kagylóhéjat , citromot csepegtetett rá, és adta sorban a vevő kezébe, aki a fél kagylóházzal kanalazva ette. Na, ezt meg kell kóstolni, mert ugye minden állat azért van a Földön, hogy megegyük! Másnap próba a kikötőben: "lütfen on tane midye dolma". Kaptuk is rögtön a kezünkbe, egyiket a másik után..... mint kiderült, az állat meg volt főzve, és fekete rizzsel körítve visszatéve a házába. Nagyon finom volt! A tengerparton sok sörözőben láttunk az asztalokon jópofi "sör-oszlopokat". Ránézésre méret, majd köbölés (hd²π/4): lehet benne vagy öt-hat korsónyi. Nagyon ügyes szerkezet, pont egy asztaltársaságnyi csapolt sör fér bele, és nem is mérik drágán. A képen látható hengert nem mi ittuk ki.....ehhez ketten így késő ősszel azért kevesen vagyunk !

A gasztronómiai élményeket azért lehet tovább fokozni, a Kızlarağası Han-ban, vagyis a régi, oszmán stílusban helyreállított Nagy Bazárban, több órás bolyongás után láttuk meg ezt a szó szerint "emberes méretű" dönert (otthon hány hét alatt fogyna el egy ilyen adag a "töröknél"? Itt ez egy napi mennyiség, és nem ez az egyetlen sütő!) Ebéd után persze egy jó türk kahve, és némi baklava azért jár! Meglepetésünkre a kávé mellé kaptunk rágicsának lókumot és török mazsolát is (azt mondanom sem kell, hogy a víz alaphangon jár mindenhol az édesség, vagy a kávé mellé).

És hogy az élmények közül semmit se hagyjunk ki, meg kell említeni a város délkeleti végében, Balçova városrészben levő termálfürdőt is. Kiváló - természetesen mindenféle nyavalyára gyógyhatású - forró, kénes gyógyvíze egy gyönyörű épületben élvezhető!

Utolsó előtti napunkon kegyetlen hideg szél kerekedett. Este viszont, amikor éppen napi aktuális vacsorázó helyünket keresgéltük (merthogy annyi van itt az olcsó és finom éttermekből, - csak a mi utcánkban - hogy nyolc nap alatt nem tudtuk mindet kipróbálni), amikor az egyik ajtaján megpillantottunk egy feliratot: "sıcak şarap", vagyis forró bor! Nocsak, ha már Allah nem figyel ilyen hideg szélben, ezt ki kell próbálni! Úgy látszik eltanulták tőlünk az egri vár tövében Yumurcak-ék a fortélyokat, a fűszerezés pont olyan volt, mint otthon, és persze jófajta török vörösborból!