Ciprus - a meglepetések földje!

Mint ahogy már az előző szösszenetben utaltam rá, az ez évi hosszú ünnepre, a Kurban Bayramı-ra már jó fél éve kinéztük az uticélt. Az október végi időjárásnak megfelelően mindenképpen délen keresgéltünk, így esett a választás Ciprusra. Ciprusról tudni kell, hogy egy "kettészakadt ország". A déli 2/3 része az Európai Unió tagja, javarészt görögök lakják, míg az északi 1/3 döntően török lakosságú része az Észak-ciprusi Török Köztársaság (Kuzey Kıbrıs Türk Cumhuriyeti) csak Törökország által elismert önálló ország. A világ többi országa szemszögéből Ciprus egyetlen ország, melynek északi (törökök által megszállt) területe kivételével az EU teljes jogú tagja, a fizetőeszköze az euro. Ezekből már látszik, hogy nem egyszerű a helyzet. Mivel a déli rész bármikor egyszerűen meglátogatható, így most az északi tartomány mellett döntöttünk.....ha már egyszer Törökországból jövünk!

Ahogy mondtam, kerestünk egy "helyi járatot", ami ez esetben a "sárga farkú szárnyas paci", a Pegasus Airlines nevű török fapados légitársaság gépe lett. Evvel indultunk Ankarából, és egy óra múlva landoltunk a kettévágott főváros, Lefkoşa (Nicosia) repterén. Már a gépen jutott eszünkbe, hogy nem néztünk utána, itt mi a helyzet a vízummal! Mert ha EU ország, akkor nem kell vízum, ha pedig Törökország (része), akkor oda érvényes a vízumunk. De ha egyik sem, akkor mi van? Az útlevél ellenőrzéskor kiderült, hogy semmi gond, nem kell vízum.

A következő kérdés volt, hogy milyen fizetőeszköz kell? A neten kutakodva az derült ki, hogy Ciprus fizetőeszköze az euro. A kocsi bérlésekor (neten foglalva) az árat angol fontban adták meg. A boltokban pedig minden török lírában van kiírva! Szép katyvasz, ugye? A végeredmény: az északi (török) részen mindenhol a török líra a pénz.

A meglepetések evvel még azért nem zárultak le, az autó papírjainak kitöltése után, emberünk kezében a kulccsal megindul a Suzuki Jimy irányába. A parkolóban még nem tudatosult, csak kicsit furcsa érzés fogott el. Valami nem a megszokott! Aztán a kocsi ajtaját kinyitva fény derült az okra: a sofőr ülésnél nincs kormánykerék! .......az anyósülésnél viszont van! Mi vaaaaan? Eltévesztette a repülő a cél állomást, és Angliában fogtunk talajt? De ott nem beszélnek törökül! Meg az idő sem ilyen kellemes meleg! Márpedig - hacsak gonosz módon nem valami tükrök között vezetnek minket, esetleg photoshoppal trükköztek egy kicsit, és az eredményt 3D printerrel kinyomtatták nekünk - akkor bizony itt jobbkormányos autók vannak! De miért???? Szerencsére a wikipédia mindent tud, így okosabbak lettünk. Ciprus hányatott sorsú történelmében egy rövid időszakban angol fennhatóság alatt állt. 1878 és 1925 között Nagy-Britannia bérbe vette a szigetet az Oszmán Birodalomtól, majd Ciprus 1925-ben britkoronagyarmattá vált. 1960 február 11,-én vált csak független állammá. Na így már érthető lett, hogy miért szerelték tükörből az itteni autókat.

De ez persze csak a jéghegy csúcsa, mivel nem elég, hogy az autók jobbosak, az egész közlekedés is az! Az első nap, az első 100km a "kihívás napja" volt! 36 éves jogosítvánnyal, és kb. fél millió kilométerrel a lábamban nem volt egyszerű feladat kifordítani a KRESZ-t. Szerencsére az első szakasz autópálya jellegű volt, ahol azért könnyebb volt szokni, hogy melyik oldalon kell menni - itt még nem jöttek szembe, itt csak a fordított körforgalmak voltak meglepőek. Apró gondok azért akadtak, valaki mindig eldugta a sebváltót a bal kezem alá, kicserélték az ablaktörlő kapcsolóját az indexével (cserébe viszont nagyon tiszta lett az ablak a sok indexeléstől), és a visszapillantó tükör helyett is az ajtó üvegét láttam. Még szerencse, hogy a pedálokat nem kavarták meg! Szóval rendesen kellett sasolni, hogy minden rendben legyen az úton. Másnapra már kezdett minden jobban kézre állni, de még most is meglepődök egy pillanatra, amikor a távolból feltűnik egy autó "az én sávomban" (vagyis nem is az én sávomban, mert jó helyen jön az út jobb oldalán, miközben én a bal oldalon haladok, csak hát a 36 év beidegződése szerint ott nem jöhetne, az az én helyem).

Voltak azért ennél sokkal kellemesebb meglepetések is, mint például az étteremben, az étlapot böngészve szúrt szemet ez a részlet. Domuz Kebab - vagyis disznóból készült kebab! Nofene! Egy mohamedán országban? És igen, itt már úgy látszik rugalmasabbak (vagy több a külföldi), és felkerülhet egy ilyen "büdös és tisztátalan állat" is az étlapra. Az emberek beszélgetését, és a feliratokat figyelve kiderült a turpisság, még mindig nagyon sok angol él a szigeten, az utóbbi időszakban pedig rengeteg orosz vásárolt itt házat, és sok az orosz turista is.

Az viszont továbbra is megnyugtató érzés, hogy az adagok a Törökországban megszokott bőségesek, és az árak sincsenek elszállva. Ezen a képen egy "egyszerű, törökös", egyszemélyes előétel (meze) látható. Utána jött a főfogás. Egy ilyen ebéd után még másnap reggel is csak csipeget, aki ezt végig bírja enni!