Düdüklü tencere

Mennyire magyaros ez a török nyelv! És ráadásul milyen kifejező!

A napokban bedobták a postaládába a MakroMarket nevű kisáruház akciós prospektusát - mert természetesen így ünnepek előtt itt is hatalmas "indirim"-ek vannak.

Ezek a reklám újságok azért is nagyon jók, mert rögtön képpel vannak illusztrálva a török szavak, tehát kiváló segítséget nyújtanak a nyelvtanulásban is, a hétköznapi eszközök nevei sokkal könnyebben megragadnak az agytekervények zegzugaiban.

A mostani újság közepe táján akadt meg a szemem, először a megnevezésen: DÜDÜKLÜ TENCERE ......aztán átsiklott a tekintetem a mellette levő képre, egy kukta fazékra ..... és leesett a tantusz! A főzőedény török neve már korábbról "megvolt", ez a tencere (tendzsere). A kuktafazék pedig "működés közben" dudál, vagyis "düdüklü" (dudáló, dudás). A szótárból ellenőrizve, tényleg ezt jelenti, egy újabb magyar-török szó került elő: duda=düdük. Azért okozott néhány percnyi derültséget, belegondolva, ha egy jó kis kurufasulye (vagyis szárazbab-gulyás) készül benne, akkor nemcsak a fazék, de később a szakács is düdüklü lesz......

.....na de hogy valami komolyság is álljon itt, gondoltátok volna, hogy ennek a nagyszerű főzőedénynek az őse így nézett ki? Nem lehetett egyszerű dolguk a régi idők háziasszonyainak, ilyen eszközöket emelgetni!