Mavi göl - piknik alanı

Kék tó - piknik terület

Úgy tűnik, végre tényleg itt a jó idő! A hétvégén kiürült a város, az emberek megrohamozták a sok piknik terület valamelyikét. A jó példát persze követni kell, mi is választottunk egyet a közeli tavak közül. A szerencsés nyertes a Mavi göl lett. Itt tavaly tavasszal már jártunk egyszer, akkor a tó déli partján sétáltunk, még piknikező felszerelés nélkül. Most az északi partot vettük célba. Egészen más hangulatú vidék, pedig nem egy óriási tóról van szó. A déli parton futópálya, és rengeteg sporteszköz volt - és a ritkás fenyőerdő tele emberekkel, akik hordozható roston, faszénparázson sütögették a pecsenyéjüket. Az északi part a bulisabb, itt semmi sporteszköz, viszont egy kis hajón (Mavi göl tekne tur) folyamatosan ment a zene, és rengetegen élvezték a "teknő túrát".

A park pedig tele padokkal, asztalokkal, és fixen telepített öntöttvas sütő kályhákkal. A megszokott mobil teakályhák mellett láttunk csicsásabb, rézből készült szerkezetet is (vajon ennél is kiöntik a "rézelejét").

Szinte mindegyik kemence ontotta magából a füstöt, de aki igazán ínyenc falatokat akart készíteni, az bizony leguggolt, vagy törökülésbe telepedett az otthonról hozott felszerelés mellé sütögetni.

Sajnálhatjátok, hogy nem találták még fel a szagos internetet, csodálatos illatok terjengtek mindenfelé! A husi általában csirke comb vagy mell, esetleg bárány borda. A rácson mindig ott pirul mellette a hegyes paprika, az újhagyma, és a paradicsom. A ráérősebbek először padlizsánt pirongattak, amit a lányok / asszonyok pillanatok alatt fokhagymás padlizsánkrémmé (közlenmiş patlıcan) konvertáltak, előétel gyanánt, amíg a husi elkészül. Az megfigyelhető, hogy a "mangal ızgara" (a grillrács) kezelése, vagyis a parázs előkészítése és a sütés itt is a férfiak dolga. Ezalatt a nők elkészítik a salátát, felszeletelnek néhány vekni kenyeret, megterítenek, és éhesen várják, hogy elkészüljön a rostonsült. A végén természetesen a tea sem maradhat ki!

És ez így ment reggeltől (ez a törököknél 10 órát jelent) estig. Volt, aki csak délután érkezett, de a vacsoráját ott készítette. Az asztaloknál szinte mindenhol nagyobb társaságok voltak, fiatalabb baráti csoportok, és népes családok a csecsemőtől a nagyszülőkig együtt. Nagyon kellemes hangulatú egy ilyen piknikező hely. Belegondoltunk, hogy otthon miért nincs ilyen? A parkot nem az árusok, és a méregdrága, ételnek nem nevezhető izéket áruló büfék töltik meg. Itt mindössze néhány "alapanyag kellékes" árus van csupán, ahol előre bepácolt husit, salátának és sütnivaló zöldségeket, és faszenet lehet kapni.....és fagylaltot, mert kell a végén valami nyalánkság is!
Ezt a két "Belfegor-t" (vagy ahogy mondani szoktuk: varjú nénit) csak azért kaptam lencsevégre, mert ilyeneket szinte nem is lehet látni Ankarában! Megjegyzem, nekünk rövidnadrágban és pólóban melegünk volt!
A park legmagasabb pontjáról pedig ez az óriás figyelt. Nem is gyűjtötték be az öntöttvas kemencéket a "fémgyűjtők" ....... vagy ez nem ennek a bábunak az érdeme?