Fekete tenger - Amasra

Végre kitavaszodott Törökországban is! Már nagyon untuk a téli bezártságot, be voltunk sózva egy kis mászkálásra. Április 23. itt munkaszüneti nap, a Nemzeti Függetlenség és a Gyerekek Napja, idén hétfőre esett. Vagyis hosszú hétvége, a három nap kiváló alkalom, hogy egy kicsit messzebbre menjünk (bár török mértékkel nézve csak a szomszédba ugrottunk át). Úticélunk a Fekete tenger (Karadeniz) középső partszakasza, Amasra és Sinop városkák, és környéke.

Na és természetesen az útközbe eső néhány geoláda levadászása sem maradhat ki. Félúton volt is egy .....jobb nem vesztegetni rá a szót, kár volt megállni érte....

Tovább haladva, Amasra előtt néhány kilométerre, az út mentén - kis hegymászással - találjuk a Kuşkayası Yol Anıtı (vagyis a Kőmadár szobrot). A híres "fej nélküli madár" még a római korból maradt meg, időszámításunk szerint 41-54 környékén Gaius Julius Aguilla a keleti provinciák hadseregének parancsnoka faragtatta a hegyoldalba. Út melletti pihenőhelynek készült, valaha még forrásvíz is folyt egy kőfülkéből. Az oszlopon álló sas a légiók "végtelen erejét" jelképezte.
És egy ilyen helyen nem volt geoláda ......eddig! Mostantól itt kereshető a  GC3JH7D nevű dobozka!

A falépcsős feljárat előtti parkolóban helyi lekvárokat lehet vásárolni az útszéli árusoktól (amiről most lemaradtunk, mert felfele nem akartuk cipelni, mire lejöttünk, addigra meg az eső is elkezdett csöpörögni, meg vevő sem volt sok, így az árusok elmentek.)

Szerencsére nem volt nagy az égi áldás, mire megtaláltuk a szálláshelyünket - mi mást, mint a Kuşkayası panziót - addigra ismét kisütött a nap.
Ebéd gyanánt - hogy éhen ne haljunk vacsoráig - a parton bedörgöltünk egy-egy finom húsos gözlemét.

Tele pocakkal jól esik egy kis séta ......illetve hegymászás..... A városka hellenisztikus alapokkal, bizánci romokkal bővelkedik, két szirtfok között épült egy kicsi tenger öbölben. Az épületek, az erődítmény a 14. században épült genovai kereskedő kolónia maradványai. Macskaköves sikátorokkal, régi és felújított épületekkel és természetesen rengeteg étteremmel, panzióval várja a látogatókat. A város déli részén római kori romokat láthatunk.

A váron és a kőhídon keresztül érdemes felmászni a meredek utcákon a sziklás hegytetőre, ahonnan a világító torony mellől csodás kilátás nyílik a városra, a tengerre és a két kikötőre.
Ha netán a meredek utcákon megszomjaznánk, útközben akad néhány vendéglátó hely, ahol fröccsöt ugyan hiába kérnénk, de tea, török kávé vagy hideg üdítő mindig van, amit a Nyulak szigetével szemben kényelmesen elfogyaszthatunk.

Talán nem is Törökországban lennénk, ha nem lenne itt a régi falak között piac és bazár. A piacon van minden, ami helyben megterem, friss zöldség, gyümölcs, magok, lekvár és savanyúság. Mi kell még ezen kívül? Talán egy jó köfte, de az is akad a közelben. A bazárban pedig a kereskedők pillanatok alatt meggyőznek arról, hogy az az izé, amit nála jutányos áron megvehetsz, számodra nélkülözhetetlen kellék, noha sokszor erősen kell gondolkodni, vajon mire is használható.

A nyár hírnökeként - a tavaszt igazolandó - virágba borultak a tulipán fák, és a piacon a banán mellett roskadásig volt a friss, illatos és zamatos eper (nagy hiányosság, hogy tejszínhab bokor itt sem nő az eper mellett....)

Régi városról lévén szó, a fő tér egyik felén Karalarin szultán és Mohamed pasa szobra néz a tenger felé, de nem maradhat ki a másik oldalon Atatürk sem. Utóbbi természetesen bearanyozva, elvégre ennek az "arany embernek" köszönhető a köztársaság.

Tengerparti halász település lévén, mi sem természetesebb, hogy rengeteg hal éttermet (balık restoran) találunk a tengeri szörnyikékből készült helyi specialitásokkal, amit feltétlen meg kell kóstolni!