Megint aktív hétvége lesz: Nyerj 2 jegyet a 2020-as Utazás kiállításra

Kategória: Programajánló by Baricza Petra

Már alig várom az idei Utazás kiállítást, ami február 27-e és március 1-e között kerül megrendezésre a Budapest Boat Show-val együtt a Hungexpo területén. Tavaly voltam először az eseményen, és nagyon jól éreztem magam. Különösen azért, mert volt szerencsém találkozni és beszélgetni pár olvasómmal. Ezúton is köszönöm nektek, hogy odajöttetek hozzám.

Idén is meg fogtok találni a helyszínen:

Február 28-án pénteken, az üzleti Blogger Corner területén leszek. Ha szeretnél velem hirdetni vagy együttműködni, akkor keress meg, beszélgessünk!

Március 1-én vasárnap 13:30 és 14:20 között a nagyközönség számára is nyitott Blogger találkozó keretében a török ünnepekről tartok előadást. Megtudhatod, hogy miért érdemes a ramadán és az áldozati ünnep alatt utazni, és hogy mire kell ilyenkor odafigyelni.

Az Utazás kiállítás keretében megrendezésre kerülő 10. Járatlan Utakon Fesztiválon két kerekasztal beszélgetést is moderálok. Az egyik a közel-keleti és Magreb régóban lévő iszlám országokról fog szólni, a másik pedig a külföldön élésről, a hazaköltözésről és a kultúrsokkról, ami ezekkel jár(hat).

Ha szeretnél belépőjegyet nyerni a kiállításra, kövesd a blogom facebook oldalát és vegyél részt az ott megrendezésre kerülő nyereményjátékban:

5 napon át fel fogok tenni egy-egy kérdést, és két-két jegyet fogok ajándékozni az elsőként helyesen válaszolóknak. Ha a nyertes nem tart igényt a jegyekre, akkor a második helyesen választ adót fogom megkeresni – és így tovább. Duplázni nem lehet, egy ember maximum két jegyet tud majd szerezni.
A jegyek egyszeri belépést biztosítanak, és a helyszínen lehet majd őket átvenni.

Legyetek résen!
A kérdéseket az alábbi napokban ás időpontokban fogom közzé tenni:
február 19-én, szerdán 12 órakor
február 20-án, csütörtökön 14 órakor
február 21-én, pénteken 16 órakor
február 22-én, szombaton 18 órakor
február 23-án, vasárnap 20 órakor

Tipp:
Ha tudod a választ az adott kérdésre, de nincs lehetőséged részt venni a kiállításon, oszd meg a bejegyzést az ismerőseid között és súgj nekik. A jegyek nem ruházhatóak át, tehát annak a neve kerül leadásra, aki válaszol.

Játékra fel!
https://www.facebook.com/nagyutazas.online/

szponzorált tartalom

11nov2019

Elif Öztürk képei a Kırkpınar Olajbirkózó Bajnokságról

Kategória: Fotógalériák, Törökország, Tehetséges törökök by Baricza Petra

Elif Öztürk az edirnei Kırkpınar Olajbirkózó Bajnokságon készítette az alábbi képeket, melyekkel nem mellesleg 3. helyet ért el sport kategóriában a World Press Photo 2019 versenyen.

Bővebben… →

3nov2019

Hogy készül és mit szimbolizál a török tea?

Kategória: Kultúra, Török konyha, Törökország by Baricza Petra

Egy 2016-os statisztika kimutatta, hogy Törökországban fogy a legtöbb tea a világon, fejenként évente 3.16 kg.

A törökök hagyományosan két egymásra helyezett kanna segítségével készítenek teát, általában az étkezések után, nagy mennyiségben. Az alsó, nagyobb teafőzőben felforralt víz melegének hatására lassan párolják meg a felső, kisebb kannában lévő fekete teafüvet. Az így keletkezett sűrítményből és vízből aztán ízlés szerint töltenek újra és újra a tulipán alakú kis üvegpoharakba, majd jóízűen szürcsölve fogyasztják el a tűzforró italt, melynek elkészítési módja a mondás szerint a családot szimbolizálja.

A kép forrása: MNN

Az anyós olyan, mint a forrásban lévő víz. Folyton buzog és hallatja a hangját. Ha nem vagyunk óvatosak, akár ki is buggyanhat.

A feleség olyan, mint a teafű. A forró víz melegében felhevül, ennek hatására szépen lassan megpárolódik és erős, zamatos tea lesz belőle.

A férj olyan, mint a teáspohár. Részben a forró vízből kap, részben a teasűrítményből. Fontos, hogy egyensúlyban legyen, mert ha túl gyenge vagy túl erős lesz a tea, akkor nem annyira ízletes.

A gyerek olyan, mint a cukor. Megédesíti az italt, de ha túl sok van belőle, akkor elveszi az ízét. Ha pedig valaki hozzászokott, hogy cukor nélkül issza a teát, annak egy is túl sok.

A sógornő olyan, mint a teáskanál. Időnként jön, kavar egy kicsit, majd elmegy.

Az após olyan, mint a poháralátét. Nem ártja bele magát a buzogásba vagy a párolódásba, csupán felfogja a kilöttyenő folyadékot, és megkíméli a környezetet annak negatív hatásaitól. De ha megtelik, akkor ki kell üríteni, különben mindent elronthat.

Egy ankarai teázóban készült ez a kép jó pár évvel ezelőtt.

Én elkészítés előtt egy szűrőben mindig átöblítem a teafüvet szobahőmérsékletű vízzel, hogy megszabaduljak az apró levelektől, és azok ne a pohárban kössenek ki végül. Amikor felteszem főni a teát, nem forró vizet öntök a felső kannába, hanem megint csak szobahőmérsékletűt. Az elején pár percig forralom az alsó kannában lévő vizet, majd lejjebb veszem a hőmérsékletet, és várok még kb. 10 percet, hogy jól kiázzon a teafű. Ezzel a módszerrel tovább tart az elkészítés, de a végeredmény a szakavatottak szerint finomabb lesz.

Ha vékony üvegfalú pohárból kortyolunk, melynek nincs füle, ügyeljünk arra, hogy úgy emeljük azt a szánkhoz, hogy az ujjaink a szánk jobb és bal oldalán legyenek. Ha az állunk alatti részen van a hüvelyujjunk, azt a pohár falán keresztül is égetni fogja a forró tea.

Afiyet olsun!

25Sze2019

440 pár cipő: A nők ellen elkövetett erőszakról és az agressziókezelésről

Kategória: Művészeti alkotások, Törökország by Baricza Petra

Egy nem mindennapi installációt alakított ki Vahit Tuna török művész Isztambul egyik központi helyén, Beyoğlu kerületében. 440 pár cipőt erősített fel két épület falára, hogy felhívja a figyelmet a nők ellen irányuló családon belüli erőszakra. 440 török nő halt meg 2018-ban ennek következtében.

A török sajtóban gyakran lehet hallani a családon belüli erőszakos cselekmények áldozatairól, akik túlnyomó részben nők. Számuk évről évre növekszik.

2019 augusztus 18-án egy kávéházban vágta el a 38 éves Emine Bulut torkát a volt férje a 10 éves kislányuk előtt. A férfi állítása szerint nem tetszett neki, amit az asszony a lányuk felügyeleti jogával kapcsolatban mondott neki, ezért támadta meg őt a magával hozott késsel. Az eset azért is keltett nagy visszhangot, mert felkerült egy videó a közösségi oldalakra, amin hallható, ahogy a vérrel borított asszony kétségbeesetten kiabál, hogy nem akar meghalni. A videót elhomályosították, de a képsorok így is megrázóak.

Jók ezek a figyelemfelhívó kampányok, az inspiráló beszédek és a hatásos poszterek. De igazából nem érnek semmit, ha nem jár melléjük egy-két gyakorlati tanács. Egy rövid útmutató.

Hiába élünk egy modern, úgynevezett civilizált világban. Az emberek képesek űrhajókat kezelni, de a saját érzelmeiket és agresszivitásukat nem. Ez nem normális dolog. A düh és a feszültség persze természetes, de ha ezeket az érzelmeket elfojtjuk magunkban, az hosszú távon nemcsak ránk van negatív (akár végzetes) hatással, hanem a környezetünkre is. Meg kell tanulni ezeket elengedni.

Én úgy gondolom, hogyha kimondasz valamit, az elszáll a levegőben. Ha nem beszélsz róla, akkor örökre lerakódik benned.

Az emberek többsége bezárkózik és nem beszél a problémáiról. Nem kommunikálja a környezete felé, ha valamin nem képes túllépni. Még talán saját magának sem ismeri ezt be. Nem bízik másokban, mert fél, hogy elítélik. Hogy kibeszélik. Kérdem én, hogy tényleg olyan fontos, hogy a szomszéd mit gondol rólad? Fontosabb, mint a saját testi és szellemi épséged? Dehogyis.

Merjünk kommunikálni, keressük azoknak az embereknek a társaságát, akik támogatnak. Igenis vannak ilyenek – például én. Már attól is jobban leszel, ha kimondod azt, ami bánt vagy frusztrál. Még akkor is, ha nem hallja senki, csak te. De ha ez valamiért neked túl nehéz, akkor próbáld meg levezetni a feszültséget. Alkoss. Hallgass zenét. Kertészkedj. Tarts állatot. Sírj. Nevess. Főzz. Sportolj.
Mi az, ami neked segít? Te hogy birkózol meg a negatív érzésekkel?

A fent említett installáció az alábbi címen tekinthető meg:
Ömer Avni Mahallesi
Meclis-i Mebusan Caddesi
Tütün Han No: 85
Kabataş 34427
Beyoğlu / İstanbul

A kép forrása: Yanköşe

12feb2019

Aktív hétvége lesz: Nyerj két jegyet a 2019-es Utazás kiállításra

Kategória: Programajánló by Baricza Petra

Úgy gondolom, hogy itt az ideje egy kis közönségtalálkozónak. Ha egyetértesz, akkor ajánlom figyelmedbe az alábbi programot, ahol engem is megtalálsz majd.

2019. február 21. és 24. között lesz a Hungexpon Magyarország első számú turisztikai vására, a 42 éve megrendezésre kerülő Utazás kiállítás. Az eseményen rengeteg programon (pl. Afrika expo, Budapest Boat Show, aktív sziget) fogsz tudni részt venni, és lesz lehetőséged többek között algériai, ozorai, egyiptomi és kanári-szigetei utazásokat nyerni.

Én 2019. február 24-én, vasárnap 12:15 és 12:45 között biztos a helyszínen leszek, és török teát fogok kínálni az A pavilonban helyet kapó Blogger Corner-ben.
A 25-ös pavilonban zajló 8. Járatlan utakon fesztiválon pedig előadóként fogok részt venni.

Ha szeretnél belépőjegyet nyerni a kiállításra, kövesd a blogom facebook oldalát és vegyél részt az ott megrendezésre kerülő nyereményjátékban:

5 napon át felteszek majd egy-egy Törökországgal kapcsolatos kérdést, és két-két jegyet fogok ajándékozni az elsőként helyesen válaszolóknak. Ha a nyertes nem tart igényt a jegyekre, akkor a második helyesen válaszolót fogom megkeresni – és így tovább. Duplázni nem lehet, egy ember maximum két jegyet tud majd bezsebelni.
A jegyek február 22-én, 23-án vagy 24-én egy napos belépést biztosítanak, és a helyszínen lehet majd őket átvenni.

Legyetek résen!
A kérdéseket az alábbi napokban ás időpontokban fogom közzé tenni:
február 14-én, csütörtökön 12 órakor
február 15-én, pénteken 14 órakor
február 16-án, szombaton 16 órakor
február 17-én, vasárnap 18 órakor
február 18-án, hétfőn 20 órakor

UI: Ha tudod a választ a kérdésre, de nincs lehetőséged részt venni a kiállításon, oszd meg a bejegyzést az ismerőseid között és súgj nekik. A jegyek nem ruházhatóak át, tehát annak a neve kerül leadásra, aki elsőként helyesen válaszol.

Játékra fel!
https://www.facebook.com/nagyutazas.online/

11feb2019

Mindenhol jó, de a legjobb otthon

Kategória: Mindennapok, Tanácsok by Baricza Petra

Alig hiszem el, hogy már több, mint másfél év telt el a legutóbbi, ramadánról szóló bejegyzésem megjelenése óta. Különos érzés visszagondolnom arra a napra, még most is kicsit beleremeg a gyomrom. Akkor még egy ankarai társasház harmadik emeletén, egy piros kanapén ülve pötyögtem a laptopomon. Emlékszem, hogy éppen a cukor ünnep zajlott. A környék csendes volt, de bennem viharok dúltak. Egyszerre voltam ideges és izgatott, nosztalgikus és bizakodó, szomorú és boldog.

2017 júniusában már több, mint fél éve készültem arra, hogy 9 év után visszaköltözzek Magyarországra. Terv szerint haladtam, szisztematikusan felszámolva a törökországi életemet. Addigra már elváltam, megírtam a felmondó levelemet, elkészítettem az önéletrajzomat, megcsináltattam a macskák útleveleit, és elkezdtem kiselejtezni a dolgaimat. De hátra volt még az adminisztráció és a hazaút megszervezése.

Arra készültem, hogy hátrahagyjam az otthonomat és hazaköltözzek.
Pedig nem volt ez mindig így.

Máig emlékszem arra az időszakra, amikor sehol nem találtam a helyem. Amikor semmi nem volt jó és minden fájt. Törökországban még nem sikerült beilleszkednem, de Magyarországra látogatva már idegennek éreztem magam.

Igyekeztem minél hamarabb átlendülni ezen a kényelmetlen és elkeserítő helyzeten és egyéb elfoglaltságot keresni. Érdeklődéssel kezdtem figyelni a környezetemet, és azt, hogy az milyen hatással van rám. Kinyíltam a világ felé, az pedig belém költözött. Elfogadóbbá váltam. Aztán elmúlt az otthontalanság érzése, kiegyensúlyozottabb lettem, egyre könnyebben találtam meg másokkal a közös hangot.

Néha mindenki elveszettnek és magányosnak érzi magát. De ez csak egy átmeneti állapot. Ne keseredj el, ha nem találod a gyökereidet vagy ha úgy érzed, hogy senki nem ért meg. Ne várj, cselekedj. Beszélj magadhoz, hangosan. Senki más nem fog úgy megérteni, mint te. Állj a tükör elé, nézz a szemedbe. Fogd meg a kezed. Nem csak átvitt értelemben. Az ölelés akkor is jól esik, ha nem mástól jön. Nyugtasson a tudat, hogy ha a máshol nem is, de magadban mindig otthon leszel.

25jún2017

Pirkadattól napnyugtáig: A ramadán értelméről

Kategória: Iszlám vallás, Szokások, Török ünnepek by Baricza Petra

Nemrég egy Dzsibutiból származó ismerősömmel ültünk be egy több szintes ankarai étterembe egy iftar vacsora erejéig. Korán érkeztünk, így volt időnk a rendelés leadása után egy jóízűt beszélgetni, mialatt az enyhén zavart és feltehetően böjtölő pincér háromszor vitte el és hozta vissza az előre kikészített leveses tányérjainkat.

Mindeközben sorra érkeztek az asztalfoglalással rendelkezők, és a zsúfolásig telt földszinti részen olyan hangzavar keletkezett, hogy csak kiabálva lehetett kommunikálni.

Néhány évvel ezelőtt még nagyon megsínylették volna ezt a hangszálaim, de mostanra már olyan edzetté váltak, hogy gond nélkül tudok huzamosabb ideig hangosan beszélni, és szerencsére a mások számára kaotikusnak számító környezetben való koncentrálás sem okoz túl sok problémát.

Sokféle különböző témát érintettünk az este folyamán, de leginkább az maradt meg bennem, amiket a barátnőm az otthoni szokásaikról mondott. Például azt, hogy Dzsibutiban iftar idején konganak az ürességtől az éttermek, mert ott még mindig az a szokás, hogy egy ismerősnél gyűlnek össze vacsorázni az emberek. Persze ez Törökországban is megfigyelhető. De ahogy modernizálódik az ország, úgy csökken a régebben nagyra értékelt a dolgok jelentősége.

Az emberek többsége természetesnek veszi azokat a szokásokat, melyekben felnőtt, és a rohanó hétköznapokban amúgy sem jut rá ideje és energiája, hogy elgondolkodjon rajtuk és azok értelmét kutassa.

Én laikusként úgy szoktam fogalmazni, hogy a ramadán egy úgynevezett “megtisztulás” elérésére tett erőfeszítés. Pirkadattól napnyugtáig az ember nem eszik és iszik, hanyagolja a cigarettát, de még a rágógumit is, és nem hódol semmilyen egyéb testi élvezetnek. Tartózkodik a negatív gondolatoktól és érzelmektől, nem pletykál és még véletlenül sem tesz rosszindulatú megjegyzéseket. A haragosok megpróbálnak megbocsátani egymásnak, a tehetősebbek segítenek a rászorulóknak.

A böjtölő ilyenkor megpróbál nem arra koncentrálni, hogy milyen éhes vagy fáradt. Ennek amúgy sem lenne értelme, hiszen nem szabad panaszkodva magát sajnáltatnia. Kevesebbet fogyaszt, kevesebbet alszik, kevesebbet mozog. Annyi szabadideje van az, hogy el tud merengeni olyan dolgokon, melyeken máskor nem. Talán átértékelni az életét. Rájön dolgokra. Bölcsebb és boldogabb lesz.

Ma van a ramadánt lezáró, úgynevezett cukor ünnep első napja. Ilyenkor szokás szerint összegyűlnek a családok, és egy kiadós étkezés után megbeszélik, hogy ki mennyit hízott vagy fogyott, és kipletykálják még azt is, aki jelen van. Majd összevesznek, hogy utána hamar kibéküljenek, és megegyezzenek abban, hogy mennyire szerencsések. Ha másért nem is, de legalább azért, mert most együtt lehet a család, pár napig nem kell dolgozni vagy el lehet menni egy kicsit nyaralni.

Kép forrása: Yaseen

18jún2017

Ahol valóra válnak az álmok

Kategória: Kósza gondolatok, Mindennapok by Baricza Petra

Vasárnap este hét órakor írom ezeket a sorokat. Már kezd sötétedni odakint, de a madarak még vígan csiripelnek. Áramlik be a finom esőszag a nyitott ablakon. Az idilli nyugalmat csak az utcán csörgedező vízen átsuhanó autók zaja töri meg. De már az sem túl sokáig, mert közeledik az egész napos böjtöt megkoronázó iftár vacsora ideje, és akkor elcsöndesül majd minden odakint. Ramadán van. A tizedik, mióta Törökországba költöztem.

Manapság sokat gondolkodom azon, hogy mennyi mindent éltem át, meg és túl, mióta itt vagyok. Hogy milyen más volt minden tíz évvel ezelőtt. Rengeteget változott ez az ország, ez a világ. És velük együtt én is.

Huszonhárom éves voltam az első ramadánom idején. Egy friss menyecske, akinek a legfőbb célja az volt, hogy minél boldogabbá tegye a férjét, minél könnyebben beilleszkedjen, és minél hamarabb találjon munkát. Nem beszéltem a nyelvet, nem ismertem a kultúrát – és igazából önmagamat sem. Egy bőrönddel és egy hátizsákkal indultam el otthonról anno, mert azt hittem, hogy megtaláltam életem nagy szerelmét. Azóta persze kiderült, hogy mégsem. De nem bánom, hogy így alakult.

Az a szép és egyben félelmetes ebben a dologban, amit úgy hívunk, hogy jövő, hogy soha nem tudhatjuk igazán, hogy mit is hoz. És mindabból, amit hoz (vagy éppen nem hoz), amúgy is csak egy töredéket vagyunk képesek felfogni, attól függően, hogy éppen mennyi minden mással vagyunk elfoglalva.

Most harminchárom éves vagyok. Már nem házas, de nem is munkanélküli. Sok tapasztalattal és két macskával gyarapodtam az elmúlt évek során. Még mindig pozitív vagyok, de már nem naív, és sokkal kevésbé engedékeny, sokszor már-már kegyetlenül kemény.

De ma nem keménynek, hanem olyan furcsán könnyűnek érzem magam. Pedig nem vagyok egy modell alkat. Egész hétvégén nem mentem sehova, nem szóltam senkihez. Az utóbbi mozgalmas hetek után jót tesz nekem most ez a kis csönd. A gondolataim sem túlságosan erőszakosak vagy fürgék, könnyedén tudom őket pozitív irányba terelni.

Délben vettem egy hosszú fürdőt. Sokáig áztattam magam a forró vízben. A vérnyomásom közben annyira leesett, hogy alig bírtam kikászálódni a kádból. Néha jó belesüppedni a lágy melegbe. Még akkor is, ha utána kell egy hideg zuhany, hogy magához térjen az ember.

Azóta a nappali kanapéjának egy pontját mélyítem a hátsó részemmel. Közben megint eleredt az eső. Szorgosan csepereg. Elmossa a port, felfrissíti a levegőt, energiával tölt fel. Erre szükségem is lesz a következő időszakban.

Múlt héten még frusztrált ez a dolog. Az újrakezdés. Hogy megint egy olyan ponton vagyok az életemben, amikor újra kell kezdenem. De mostanra már hozzászoktam a helyzethez. Hiszen tulajdonképpen nagyon is szerencsés vagyok, hogy van lehetőségem újrakezdeni. Bár, ha úgy vesszük, ezt a lehetőséget én magam teremtettem meg sok kompromisszum és lemondás árán, hosszú hónapok, évek alatt.

Nemrég egy pár ismerőssel beszélgettünk. Egyikük azt mondta, hogy milyen jó lenne, ha működnének ezek a szerencsét hozó szökőkutak vagy lakattal és cetlikkel teletűzdelt falak és kerítések. Milyen jó lenne, ha lenne egy olyan hely, ahol tényleg valóra válnak az ember kívánságai. Én erre ösztönösen a halántékomhoz szorítottam a bal mutató újjamat. Nem azért, hogy azt jelezzem, hogy hülyének tartom őt. Hanem, hogy megmutassam azt a helyet, ahol valóra válnak az álmok.

Én nem azért vagyok annak a híve, hogy minden agyban dől el, mert nem vagyok elég laza vagy romantikus. Én is szeretek és szoktam is sodródni néha az árral. De ilyenkor emlékeztetem magam, hogy csak szorgalommal és kitartással lehet elérni egy célt, és képes leszek idejében kikelni a kényelmes, “forró fürdőből”.

15Júl2016

Mi folyik Törökországban? Élő beszámoló a 2016-os katonai puccskísérletről

Kategória: Közérdekű, Közbiztonság by Baricza Petra

Azt javaslom, hogy vészhelyzet esetére minden Törökországban tartózkodó magyar állampolgár mentse el és írja is le magának az itteni magyar kirendeltségek éjjel-nappal hívható ügyeleti telefonszámait.

Ankara: 0533 699 36 94
Isztambul: 0533 375 87 15

2016. 07. 15 – péntek