Dolmabahçe Sarayı - Dolmabahcse Palota

A Dolmabahçe Sarayı, magyarul "Töltött-kert Palota" az Ottoman birodalom adminisztratív központjaként szolgált 1856-1922. -ig. I. Abdül Mecid szultán rendelte meg, aki a 31. szultán volt az Ottoman birodalomban. Ezen időtartamban a szultán és családja lakott itt (természetesen az egész hárem). Összesen hat szultán otthona volt a palota. Az utolsó itt lakó királyi leszármazott Abdül Mecid Effendi volt. A Köztársaság megalakításakor 1924. március 3.-án a palotát államosították, és Mustafa Kemal Atatürk költözött be.

A palota jelenleg múzeumként üzemel, a központi palota mellett megtekinthető az egykori hárem épülete - a háremhölgyek apartmanjai - (külön belépőjegy!), egy óra múzeum, és a Kristály pavilon.

A bejáratnál elhelyezett táblát meglátva majdnem infarktust kaptunk! Az igencsak vaskos árak mellett külön érdekesség a külföldiek "rasszista" megkülönböztetése, ugyanis nem elég, hogy a "müze kart" nevű múzeum bérletet csak török lakóhellyel rendelkező török állampolgárok válthatják ki, amivel igen kedvezményesen látogathatóak a múzeumok, még a síma belépőjegyek esetében is lényeges eltérés van, a török állampolgárok fele áron kapják, mint a külföldiek. Úgyhogy szívtuk a fogunkat, de azért bementünk. A kert gyönyörűen karban van tartva, ez még így, hólepte állapotban is látszik.

A parkban több apróbb tavacska található. Ezek most kezdtek éppen befagyni. A főbejárat előtti tavon láttunk egy jégtörő vadkacsát (a képen felül, középtájt)! A parttól néhány méterre volt a befagyott vízben. Eléggé fáradt lehetett - vagy fázott talán? - mert nem túl aktívan mozgott. A víz előtte már megfagyott, és amint megpróbált a vízből kilépni rá, azonnal beszakadt alatta. Tényleg úgy haladt előre, mit egy jégtörő hajó, maga mögött jégkását hagyva. Társa a partról "röhögött" rajta..... A cicus is nagyon vacogott már, de rendületlenül őrizte a a kristály pavilon bejáratát.

Érdekes látványt nyújtott a kertben a sok óriási ficus horribilicus. Ez a növény otthon a cserépben nevelve már attól képes kipusztulni, ha csúnyán ránézünk, itt pedig több emeletnyi magasra nőttek, a leveleket hó borítja, a viharos szél szaggatja, és láthatóan jól érzik magukat. A legyező pálmák levelein - amiket otthon szintén dédelgetni kell - jégcsapok lógtak! Kicsit arrébb, a hárem épületével szemben pedig kisebb bambusznád erdőt találtunk.

Érdekes ez a természet! Itt az eredeti környezetében mindent kibírnak a növények!

Sajnos a belépőjegynek az az igazán borsos ára sem engedi meg a fényképezést az épületek belső részén - és ráadásul külön fotójegy sem váltható - így az igazán gyönyörűen berendezett szobákról, termekről nem tudok fényképeket mutatni. Mindössze ez a két kép lett valahogy, amikor a kezemben lógó fényképezőgép "teljesen véletlenül elsült, miután a vakut is kikapcsolta magán" ....... A bal oldali képen véletlenül az egyik legkisebb, alig másfél tonnás (!!!) kristály csillár örökítődött meg. A legnagyobb ilyen példány itt a palotában - ami a hírek szerint világbajnok is - négy-és-fél tonnát nyom ......... illetve húz, mert a plafonról lóg lefelé.

A jobb oldali képen pedig az uralkodói márvány pottyantó látható. Elgondolkodtam rajta, hogy a szultánoknak sem lehetett azért mindig jó dolguk. Megöregedve, megroggyant térdekkel ott guggolni ...... és utána felegyenesedni ........ nekünk azért sokkal kényelmesebb.

És ha már annyi pecabotot (akarom mondani bambuszt) ültetett a szultán, akkor kell egy szerény kijárat a tenger felé, ahol ki tud surranni az asszonyok elől egy kis pecázásra, ha nyugalomra vágyik.