Szerencsére a nyár továbbra is kellemes hőséggel kényeztet bennünket itt Ankarában.

A múlt héten, az ésszakkeleti régióból hazafelé jövet, az ankarai körgyürün haladva vettük észre, hogy egy számunkra eddig ismeretlen tónál járunk. Térképen sikerült beazonosítani a helyet, így mai kirándulásunk célpontjának ezt a területet választottuk.

Úgy tűnik evvel nem voltunk egyedül. Ankara népe ilyen kellemes hétvégi napokon nem ül otthon, és szerencsére van választék a városban, és közvetlen környékén, hogy hol töltse el az időt.

A kristálytiszta vízű tó tökéletesen illik a nevéhez: Mavi göl = Kék tó.

A tó körül kellemes ligetes fenyőerdő lett kialakítva, a vízpart mentén futópálya, puha rugalmas műanyag "salakkal" borítva, és néhány helyen kondigépek kihelyezve, ingyenes használattal. (ez a városban nagyon gyakori jelenség, és érdekes módon nem rongálják, nem lopják el a "fémgyűjtők"). A tóban kiváló pecázási lehetőség.....halfogást ugyan nem láttunk, de nagyon sokan tanították úszni a kukacokat.

A fák között rengeteg asztal és pad, látszik, hogy nagy tömegek járnak ide piknikezni, és a terület fel van készítve erre. A gyerekeknek, felnőtteknek hinták, különböző méretekben. Ha a legapróbbak fáradnak el, akkor pedig előkerül a kocsikból a szivacs matrac, és pár méter kötél, amivel kellemes hintaágyat készítenek a szülők percek alatt a hűsben a csöppségeknek.

A kocsik alapfelszereléséhez tartozik Törökországban a faszenes rostonsütő, és a fatüzelésű mini kályha a tea készítéséhez. Bármerre jártunk a parkban, kellemes sülthús illata terjengett. Ismét rájöttünk mennyire rokon nyelv a török a magyarral, a rostonsült törökül: izgara ........ izga(ra)tta is rendesen az orrunkat, a nyál összefutott a szánkban.