Régóta szemeztünk már a raftingolással (vadvizi evezés), de eddig nem mertünk belevágni. Most három lépcsőben kipróbáltuk! Kár volt eddig halogatni, NAGGGYON JÓÓÓÓ!

Az első lépcső egészen light-os volt, tulajdonképpen csak egy kis ismerkedés a sodrással. A Saklikent szoros kijáratánál lehetett kipróbálni az erős sodrású, de nem túlzottan "buckás" folyón egy 30 perces lecsúszást, egy a képen látható "fánkban". Nagyon élveztük, villámgyorsan eltelt a fél óra, és már célba is érkeztünk. A fotós azért nem nyugodott bennem, a fényképező gépet beletettem egy cippzáras nejlon zacskóba, így tettem vízhatlanná, és száguldás, irányítás közben azért sikerült néhány jó képet elkattintani. Mindkettőnknek nagyon tetszett, máris azon gondolkodtunk, ezt hosszabban is ke kellene próbálni.

Gondolatot tett követett, a neten Jutka ráakadt, hogy egy közeli másik folyón, a Xantoson egész napos program keretében, kétszemélyes kajakokkal, csoportosan lehet lemenni körülbelül 14 km hosszan, egészen a tengerig. Az első kísérlet után 8 nappal már ott is voltunk a starthelyen. Szép létszámú társaság gyűlt össze, és nem csak mi voltunk kezdők. Két gyakorlott vezető kísérte a csapatot végig a foloyón. Itt az elején szóltak, hogy a fényképező gépeket, és egyéb vízérzékeny dolgainkat tegyük be egy nagy zárható műanyag bödönbe, azt a kísérők hozzák. Szerencsére ők fotóztak rendesen, a képeket a végén jutányos áron azonnal CD-re írva meg lehetett venni.

Az evezést több kikötéssel szakítottuk meg, az elsőnél indult a buli, iszapfürdőt vett mindenki......a Tenkes kapitánya jutott eszembe: "....kenjük a nemes iszapot a bal kezünkkel a jobb vállunkra....." azután egymásra.....végül egy kis "sárdobálás". Percek alatt mindenki "megszépült" az iszappakolástól. A végén a megmártózás a tizenvalahány fokos vízben egy pillanatig megrázó élmény volt, de utána már határozottan jól esett.

A következő megálló kalóriapótlás gyanánt egy kis dinnye evészet volt. A parton ahol elődeink hozzánk hasonló módon elköpködték a dinnyemagokat, rengeteg kis dinnye palánta kelt már ki. Jövőre nem is kell a kísérőknek vinni a gyümölcsöt, helyben szüretelhetik. Az "üzemanyag felvétele" után ismét egy kis úszkálás az erős sodrású folyóban, majd irány tovább.

A tenger előtti utolsó megálló előtt kísérőnk sorba állította a vízen az összes kajakot, majd közölte, a következő megállónál ebéd, és az utolsó mosogat! Szép hajrát vágott le a csapat, a gyakorlatlanabbja (mint mi is) forgott időnként mint a ringlispíl. Végül jól belehúztunk, nem mi lettünk a mosogatók. Az ebéd - mi más is lehetne - roston sült csirke, bulgur, saláta és EFES (az egyetlen török sör).

Ebéd után a célegyenes: irány a tenger! Itt már síma volt az út, a folyó széles, kevés zubogóval. Kikötés után beúsztunk a folyó sodrával a tengerbe. A határvonal - tényleg szinte egy vonal - nagyon jól érezhető, a víz hirtelen, legalább 15 fokkal melegebb lett, sós, és élénk türkiszkék színű!

Ezek után már nincs megállás! Mindössze négy nap telt el, és máris egy igazi, zubogókkal teli folyón találtuk magunkat, a Köprüçay-on. Az út egy kis falun vezetett keresztül: Beşkonak-on. A "beş" az ugye törökül 5, a "konak" meg szerintem konyak, tehát jó helyen járunk! Hát nem ez volt a jelentése, viszont a "vizitúravezetőnk" éttermében egy nagyon finom, szőlőlevélben sült pisztrángot ebédelhettünk. A receptje nemsokára fenn lesz a "főzőcske" rovatban.

Na de ne szaladjunk ennyire előre, jöjjön előbb a víz....... a "beavatás" egy zuhanyzás a vízesés alatt....... lehetett vagy 10-12 fok "meleg" a lezúduló áldás! Csónakosunkkal bejártuk a folyó első rövid szakaszát, rengeteg vízesés, zubogó, szinte "méterenként". Még a kősziklából, sőt egy helyen egy fából is víz csurgott mindenhol.

Itt a folyó felső szakaszán kaptuk a névjegyet a fent említett rafting-étterem tulajdonosától, és mentünk vissza ebédelni, majd gumicsónakba szállni. Ezek már többszemélyes bárkák voltak, a gyakorlott vezetőnk, egyúttal kormányosunk hátul ült, előtte a többiek. A képen látható felszerelés (mentőmellény, sisak) kötelező! Amikor megtudta, hogy kezdők vagyunk (iki macar amatör), előre ültetett, ahol az igazi buli van!

Mindíg dirigált, hogy ki, hogyan evezzen, és ügyesen kormányozta a csónakot a vizi bukkanókra, zubogókra, és a legerősebb sodrásba. Időnként a kövek között körbe forgatta a társaságot, néha pedig véletlenül valakinek a vízbe kellett esnie, vagy egy erős hidegzuhany jött az evező lapátról.

A 3 óra nagyon gyorsan eltelt, rengeteg új élménnyel lettünk gazdagabbak.

Mi jöhet még ezek után? Talán egy igazi keskeny és sebes hegyi patak, vagy a Niagara? Majd meglátjuk.....