Az elmúlt napok pecsenyére sülése után a mai napon úgy döntöttünk, adunk egy kis pihenő időt a bőrünknek. Szerencsére a környék a tengerparton kívül hegyeket, és egyéb szépségeket is rejteget. Választásunk a Saklikent szurdokra (Saklıkent gorge) esett. A kanyon bejáratánál bőséges parkolóhely, és baráti belépőjegy ár fogadott. Előzetesen felkészültünk, az út egy része a folyó medrében vezet, vízicipő ajánlott, tehát megfelelő lábbelit hoztunk. A készületlenül érkezőket persze "műanyag csuka" bolt fogadta a bejárat mellett. A kanyon mélysége átlag 300 méter, hossza 18 km, melyből a nyári időszakban 4 km könnyen besétálható. Nosza, fogjunk neki! Az első néhány száz méter után már rögtön át kellett kelni a folyón, a képen látható módon. A víz állítólag 12 °C-os. Annyira nem is tűnt hidegnek......

Helyenként érdekes szikla képződmények voltak a fejünk felett, elgondolkodtunk rajta, ér-e valamit a védősisak, amit egyesek felvettek. Végül úgy gondoltuk, ha már évmilliók (?) óta ott van beszorulva az az "apró kavics", miért éppen most akarna leesni?

Csodás szikla alakzatok, felülről nyitott barlangok, víz csiszolta tükörsíma kövek között vezetett az útunk. Időnként térdig érő vízben, helyenként derékmagasan levő zubogókon kellett átkelni. A vége felé, a nehezebben lekűzdhető részeknél, helyi gyerekek (szemre 14-18 év körüliek) várták a segítségre szorulókat.......majd az akadályon átsegítés után némi aprópénzt........kiváló nyári zsebpénz kereseti lehetőség, és még élvezték is, amikor egy-egy fiatalabb leányzót kellett elkapni a vizes nadrágféken csúszás aljánál.

Persze voltak nehezebb pillanatok is, de végül enyhén nyakig vizesen megúsztuk a kalandot. Nagy élmény volt, kár lett volna kihagyni! Mire kiértünk a kanyonból, ruhánk teljesen megszáradt a rekkenő hőségben.

A kijáratnál egy kellemes kis önkiszolgáló étterem várta a vándorokat, szolíd árakkal, finom ételekkel, és a folyó vizére épített törökös étkező hellyel, ami, mint látható szőnyegből, párnákból és egy körülbelül 30 cm magas (vagy inkább alacsony) asztalkából áll, ahol hagyományosan törökülésben lehet elfogyasztani az ebédet (persze, ha nem megy, lehet kinyújtott lábbal is), majd ebéd után le lehet heveredni egy kicsit pihentetni az emésztő apparátust.