Az elmúlt napokban mindig más-más strandokat próbáltunk ki. Egyik jobb volt, mint a másik, egyetlen közös bajuk az volt, hogy a partjuk vagy nagyon meredek volt, vagy nagyon köves. Ma végre felfedeztünk egy kellemes partszakaszt, ahol homokföveny, és gyönyőrű türkiszkék víz várt ránk. Az időnként méteres hullámokat nem csak a gyerekek élvezték !

Itt végre ismét előkerültek a gözleme sütő nénikék is, a rekkenő hőségben kitartóan (reggel 10-től délután 6-ig biztosan, mert azt láttuk) sütötték a finomságokat, természetesen törökülésben (kipróbáltam, 15 perc után ki kellett bogozni a lábam, nem bírtam felállni). Amikor nem volt megrendelés, elővették a szatyorból a tűt, cérnát, és nekiálltak (illetve ültek) horgolni. Úgy tűnik nem szeretnek tétlenül ülni.

Délutánra keletkezett egy eszperente egyed: egy pecsenye Medve, mely tengerben leledzett (és persze egy "kırmızı Pisi", vagyis egy piros Cica is)

És ha már a pecsenyénél tartunk, hadd dicsekedjek el vele: Tegnap és ma is betértünk a helyi henteshez némi vacsora alapanyagért. Ma, miután kértem "beşyüz gramm dana kuşbaşi-t", azaza fél kiló kockázott borjú húst, a hentes megkérdezte Jutkától, hogy "turkish man?"

Hízott is a karaçiğer-em ........