Törökök és a tea

Kinek melyik nemzet jut eszébe, ha a teával kapcsolatba kell hozni? Nem végeztem közvélemény kutatást, de szerintem a megkérdezettek nagy része Angliát és Oroszországot mondaná, Törökország valahogy nem erről híres. Pedig a törökök tetemes mennyiséget megisznak ebből az üdítő nedűből.

Ez a szokásuk ki másnak lenne köszönhető, mint Atatürknek? Amikor 1923-ban kikiáltották a köztársaságot, több reformot is végrehajtottak. Ezek egyike volt, hogy az addig kávé ivó népet átszoktatta a teázásra. Ennek igen egyszerű gazdasági okai voltak, a kávé import termék volt, míg a tea Törökországban is vidáman megterem. Ki hallott már török teáról? Mert van ugye kínai, indiai, ceyloni, grúz.....hoppá! Grúzia határos Törökországgal!

Az ország északkeleti régióiban hatalmas hegyek magasodnak a Fekete tenger fölé, és itt a tea cserje nagyon jól érzi magát. Nincs túl meleg (ezt én speciel nem tudtam a teáról, hogy a hűvös éghajlatot szereti), és van bőven csapadék. Amerre szem ellát, mindenfelé tea ültetvényeket látni a hegyoldalakon, ahogy a képen is látszik, derékig lehet sétálni a tea között. A termőterületből is látszik, hogy géppel nem nagyon lehet művelni, szüretelni. A bokrok sűrűn nőnek, a friss levélhajtásokat kell leszüretelni.

Ebből kövezkezik, hogy a szüret szinte kizárólag kézi munka, a hegyoldalban, a szúrós bokrok között mászkálva, hatalmas zsákokba gyűjtik a levágott leveleket.

A további feldolgozás során alakul ki, hogy milyen tea is lesz belőle. A tea bimbó, és az alatta található két apró levél kiszárításával kapjuk a fehér teát. Az előbbiből látszik, hogy ez elég drága, és ritka csemege, itt Törökországban még nem is láttam a boltokban, vagy a bazárban.

A szüret után hőkezelt, összesodort és méretre válogatott, majd szárított levelek adják a zöld teát (yeşil çay). Ez már előfordul a boltokban, bár nem tartozik a kedvelt fajták közé, valószínűleg azért, mert íze sokkal fanyarabb, nem olyan lágy, mint a fekete teáé. Pedig egyes nemzetek a fekete teával ellentétben valóságos gyógyszernek tartják a zöld teát. A reggeli ébresztő mellett kiválóan használható fogyókúrához, rák és fogszúvasodás megelőzésére és sebgyógyításra is. Elkészítése kizárólag cserép vagy porcelán kancsóban célszerű, amit belülről soha ne moss mosószerrel, csak öblíteni szabad! 1 teáskanál zöld teát forrázz le 2 dl 70 celsius fokos vízzel, majd lefedve 1-3percig áztasd, és szűrd le.

Fekete tea (siyah çay). Na ez az igazi török tea! Ezt isszák itt literszámra, minden adandó alkalommal. Márpedig alkalmat mindig lehet találni egy jó teázásra. A beszélgetés elengedhetetlen kelléke a tea. Nincs olyan hely Törökországban, ahol ne kínálnának meg egy pohárka teával, ha 10 percnél több időt kell eltölteni. Legyen az fodrász, autómosó, vagy csak a halas, ha több halat pucol. A "teagép" mindig fel van töltve, nem fordulhat elő váratlan alkalom!

A fekete tea gyártási technológiája némiben különbözik a zöld változattól. A leveleket fonnyasztás után itt is sodorják, de közben kicsit meg is törik, hogy a nedvek kiszabaduljanak belőle. Enyhe szárítás után erjesztik a leveleket, ekkor alakul ki a jellegzetes íz és illat anyag, majd magas hőfokon szárítják, pörkölik. A török fekete teák jellegzetessége, hogy külön ízesítő adalék anyagokat nem tartalmaznak (mint például az Earl Grey tea, ami bergamot olajjal van kezelve, és emiatt rettenetes íze van).

A teakészítés alap felszerelése a török teás kancsó, a "çaydanlık". Ez két, egymás tetejére illeszthető teás kanna, ami általában fémből készült. A török teát a következőképpen készíthetjük el: a felső kisebb kannába rengeteg fekete teát teszünk (értsd ez alatt, egy maréknyit!). Az alsó kannába vizet teszünk, majd együtt a két  kannát feltesszük a tűzre (lehet elektromos melegítővel is, de az nem az igazi). Az alsó kannában a forró víz gőze előmelegíti a felső kannát, és benne a tea levelet. Amikor a víz felforrt, áttöltünk a felső kannába annyit, amennyi kényelmesen belefér. Az alsó kannában levő vizet kiegészítjük, és ismét felforraljuk. Evvel a tea készen is van. A felső kancsóban a tea leveleket nyugodtan benn hagyhatjuk, nem szükséges leszűrni - ugyanis a török teán nem keletkezik az a gusztustalan olajos trutyi, ami az otthon megszokott teákon néhány perc elteltével megjelenik - és az íze is finom marad. Az alsó edényt melegen tartva, bármikor elkészíthetjük az innivalót. Ha kis teára vágyunk, vagy vendég érkezett, azonnal el lehet készíteni a friss teát, a felső sűrítményből kb. 1/3-ig töltünk egy teás pohárkát, majd kiegészítjük az alsó kanna forró vizéből. Csak cukorral szabad inni, egy magára valamit is adó török citromot nem tenne bele (a citrom a salátára és a levesbe való!) A pohárka pedig kizárólag a tulipán virág formájú török teás pohár lehet! A jó tea kristálytiszta és vörösbarna színű. Ja, és a tea csak forró lehet! Vendéglátó helyen, ha látják, hogy kihűlt előtted a pohárkában, máris elviszik, és hozzák a friss meleg teát!

A teljesség kedvéért említsük meg a kevert és a virág teákat is. Ebből az első a "melissa yeşil yaprak çay". Ebben a tealeveleket citromfű levéllel keverve szárítják meg, nem sodorják. Nagyon fínom, enyhén citromos ízű zöld tea lesz belőle pár perces forrázással.

Hibiscus szárított virágából is nagyon fínom tea készíthető. Itt a szárított virágot tisztán is lehet kapni, nem csak hibiscusszal színezett valamit, mint otthon. A belőle készült tea enyhén savanykás és zamatos ízű, mélyvörös színű, és hidegen-melegen egyaránt üdítő.

A fűszer bazárokban előfordulnak mindenféle vegyes növényekből, virágokból és szárított gyümölcs darabkákból, fűszerekből álló teakeverékek is. Ezek esetében érdemes az eladóra bízni a keverék összeállítását, valahogy különös érzékkel találják el, hogy mi fog ízleni a vevőnek. Ezeken a piacokon akár vásárlás nélkül is érdemes bolyongani egy keveset (bár nem könnyű üres kézzel távozni!). A színek és illatok kavalkádja szinte felér egy jó teázással! Azt talán mondanom sem kell, hogy a piacokon - komoly vevő esetén - az alkudozásnak is elengedhetetlen kelléke a teázás. Mit mondhatok ezekután: "Afiyet olsun" .....csak úgy törökösen....