Az idei Gyorstávírász Országos Bajnokságon első helyezett, vagyis

Országos Bajnok lett a HA5KHC Puskás Tivadar Rádióamatőr Klub csapata!

Gratulálok a lyányoknak, fiúknak a gyönyörű eredményhez!

(és egyúttal irigykedem, amiért idén nem tudtam Veletek lenni a versenyen)

Meis - Castellorizo

Mondhatnánk sok mindent, például, hogy már nagyon untuk a török kaját, vagy elegünk volt a török tengerpartból, esetleg vágytunk egy kis EU-s levegőre ezért szakítottuk félbe a török tengerparti nyaralást, és átruccantunk Görögországba..... De mindez nem lenne igaz. Az viszont igen, hogy az elmúlt napokban sokfele jártunk a strandokon kívül is (ezek egy részéről már írtunk néhány sort, egy része kimaradt a tudósításból, mert nem működött rendesen az internetünk.....de ne csüggedjetek, a "havi élményeink" között mindenről írni fogunk), viszont egy csábító program még hátra volt - amit nem jegyeztünk elő - mégpedig egy közeli görög sziget meglátogatása. Kaş falucska török kikötőjétől 20 perc hajókázásnyi távolságra van Meis (Castellorizo) szigete, ami Görögország legkeletibb pontja ..... jó távol az "anyaországtól".

Hajóra szálltunk hát, és útnak indultunk. Egy napos program, a hajó reggel indul, délután visszatér Kaş-ba, tehát sok idő nincs a szigeten. Arra viszont éppen elég volt, hogy felmásszunk a kikötőt egykoron védő fellegvárba, majd innen megcélozzuk a hegytetőt, ahonnan szinte az egész szigetet belátni. "Véletlenül" ezen az útvonalon volt egy geoláda is, amit feltétlen meg kellett keresnünk (nekem kétszeres okom is volt rá, hiszen nem volt még görög megtalálásom). A hőmérséklet kellemes meleg volt, alig érte el a 40 Celsiust, így mire felértünk a hegytetőre mindenünk vizes volt, pedig nem is csobbanással kezdtük a napot.

Az út az a szép kacskaringós fehér sáv, ami a hegyre vezet fel a bal oldali képen. A tetején az egyik lépcsőfokra egy 400-as szám volt írva. Sejtésünk szerint ez a tengerszint feletti magasság lehet (a tengerszinttől indultunk). Innen még azért lehetett felfele gyalogolni egy keveset. Mivel görög területen jártunk, ahol már nagyon régen is éltek emberek, mindenfelé kerestük a görög mythos-t ....... végül a kikötőben találtuk meg, egy étteremben. Alaposan meg is vizsgáltuk, egy disznóhúsból (végre!) készült muszaka kíséretében. Visszatérve török földre, útközben a szállásunk felé, még volt idő ismét megmerülni a Földközi tenger (Akdeniz) hűsítő habjaiban.

Ez év augusztus 20.-án, vagyis most szombaton lesz az Első Nemzetközi Geocaching Nap!

A nagy napot megünnepelheted azzal, hogy részt veszel egy hivatalos geocaching rendezvényen, vagy egész egyszerűen megtalálsz legalább egy db .com-os geoládát ezen a napon. Bárki, aki megtaláltként regisztrál egy .com-on létező geocache-t ezen a napon, vagy résztvételét regisztrálja egy hivatalos geocaching rendezvényen, megkapja a nemzetközi geocaching napi ajándékot (nem tudni, hogy mi ez, valószínűleg virtuális ajándék......a szerk. megjegyzése).

This Saturday, August 20th is the first International Geocaching Day! You can celebrate with fellow geocachers at an event near you or simply mark the day by finding a geocache. Anyone who finds a cache or logs an "attended" for an event will receive the International Geocaching Day souvenir. If you are in the Seattle area, we hope you will be celebrating International Geocaching Day with us at the annual Geocaching Block Party.

forrás: www.geocaching.com newsletter

A Puskás Tivadar Távközlési Technikum filmje az augusztus 14.-én éjfélkor lekapcsolt budapesti, Széchenyi hegyi OIRT-1 csatornán működő televízió adóról, és a lekapcsolás történelmi pillanatáról.

A budapesti OIRT 1 (49.75/56.25 MHz) -en működő televízió adó augusztus 15.-i lekapcsolása alkalmából három napon keresztül a TV adó antennáinak felhasználásával fog rádióamatőr összeköttetéseket létesíteni a HG 50 MHZ hívójelű rádióamatőr állomás (a Háros Rádióklub üzemeltetésében).

Bővebb információk a hívójel honlapján: http://www.hg50mhz.tv/

Az elmúlt napok pecsenyére sülése után a mai napon úgy döntöttünk, adunk egy kis pihenő időt a bőrünknek. Szerencsére a környék a tengerparton kívül hegyeket, és egyéb szépségeket is rejteget. Választásunk a Saklikent szurdokra (Saklıkent gorge) esett. A kanyon bejáratánál bőséges parkolóhely, és baráti belépőjegy ár fogadott. Előzetesen felkészültünk, az út egy része a folyó medrében vezet, vízicipő ajánlott, tehát megfelelő lábbelit hoztunk. A készületlenül érkezőket persze "műanyag csuka" bolt fogadta a bejárat mellett. A kanyon mélysége átlag 300 méter, hossza 18 km, melyből a nyári időszakban 4 km könnyen besétálható. Nosza, fogjunk neki! Az első néhány száz méter után már rögtön át kellett kelni a folyón, a képen látható módon. A víz állítólag 12 °C-os. Annyira nem is tűnt hidegnek......

Helyenként érdekes szikla képződmények voltak a fejünk felett, elgondolkodtunk rajta, ér-e valamit a védősisak, amit egyesek felvettek. Végül úgy gondoltuk, ha már évmilliók (?) óta ott van beszorulva az az "apró kavics", miért éppen most akarna leesni?

Csodás szikla alakzatok, felülről nyitott barlangok, víz csiszolta tükörsíma kövek között vezetett az útunk. Időnként térdig érő vízben, helyenként derékmagasan levő zubogókon kellett átkelni. A vége felé, a nehezebben lekűzdhető részeknél, helyi gyerekek (szemre 14-18 év körüliek) várták a segítségre szorulókat.......majd az akadályon átsegítés után némi aprópénzt........kiváló nyári zsebpénz kereseti lehetőség, és még élvezték is, amikor egy-egy fiatalabb leányzót kellett elkapni a vizes nadrágféken csúszás aljánál.

Persze voltak nehezebb pillanatok is, de végül enyhén nyakig vizesen megúsztuk a kalandot. Nagy élmény volt, kár lett volna kihagyni! Mire kiértünk a kanyonból, ruhánk teljesen megszáradt a rekkenő hőségben.

A kijáratnál egy kellemes kis önkiszolgáló étterem várta a vándorokat, szolíd árakkal, finom ételekkel, és a folyó vizére épített törökös étkező hellyel, ami, mint látható szőnyegből, párnákból és egy körülbelül 30 cm magas (vagy inkább alacsony) asztalkából áll, ahol hagyományosan törökülésben lehet elfogyasztani az ebédet (persze, ha nem megy, lehet kinyújtott lábbal is), majd ebéd után le lehet heveredni egy kicsit pihentetni az emésztő apparátust.

Az elmúlt napokban mindig más-más strandokat próbáltunk ki. Egyik jobb volt, mint a másik, egyetlen közös bajuk az volt, hogy a partjuk vagy nagyon meredek volt, vagy nagyon köves. Ma végre felfedeztünk egy kellemes partszakaszt, ahol homokföveny, és gyönyőrű türkiszkék víz várt ránk. Az időnként méteres hullámokat nem csak a gyerekek élvezték !

Itt végre ismét előkerültek a gözleme sütő nénikék is, a rekkenő hőségben kitartóan (reggel 10-től délután 6-ig biztosan, mert azt láttuk) sütötték a finomságokat, természetesen törökülésben (kipróbáltam, 15 perc után ki kellett bogozni a lábam, nem bírtam felállni). Amikor nem volt megrendelés, elővették a szatyorból a tűt, cérnát, és nekiálltak (illetve ültek) horgolni. Úgy tűnik nem szeretnek tétlenül ülni.

Délutánra keletkezett egy eszperente egyed: egy pecsenye Medve, mely tengerben leledzett (és persze egy "kırmızı Pisi", vagyis egy piros Cica is)

És ha már a pecsenyénél tartunk, hadd dicsekedjek el vele: Tegnap és ma is betértünk a helyi henteshez némi vacsora alapanyagért. Ma, miután kértem "beşyüz gramm dana kuşbaşi-t", azaza fél kiló kockázott borjú húst, a hentes megkérdezte Jutkától, hogy "turkish man?"

Hízott is a karaçiğer-em ........