Bu sabah karanlığı Küçük melekler yırttı....

2008 őszén járunk, amikor is egy szép csípős reggelen ismét korán keltem, hogy elérjem a repülőgépemet. Úti célom most sem változott:) A mindig vonzó és érdekes Törökország várt. És nem csak Törökország, hanem a kedvesem is:) Már előtte hajnalban elindult Konya városából, hogy Istanbulban ott lehessen a reptéren, amikor megérkezem. Aznap még körbejártuk kicsit Istanbult. Meglátogattuk a Dolma Bahçe Sarayı-t. Ez a 19. században épült palota Istanbul európai oldalán található. Annak idején adminisztrációs központ volt. Először a szultánoknak, majd Atatürké.
Ebben az épületben található az az ágy, amin Atatürk meghalt. Tudom, hogy ez most kicsit morbidnak tűnik, de Törökországban bizony Atatürk nagyon fontos egyéniség volt. Aki utána olvas, láthatja, hogy mennyi mindent megváltoztatott Atatürk. Bevezettette a köztársaságot, "könnyebbé" tette a török nyelvet (gondolok itt a latin abc bevezetésére stb...) megváltoztatta az oktatási rendszert, bevezettette a Gergely-naptárat és még számos dolgot, amit ti is el tudtok olvasni:D

Nagyon jó érzés volt körbe járni a palotát. Mindig is szerettem az ilyen történelmi épületeket, csak ugye ezekkel is az a probléma, hogy semmihez nem érhetsz hozzá, csak megnézheted. Nem is igen szoktam hozzá nyúlni a dolgokhoz,de egy alkalommal, amikor a fő lépcsőknél jártunk kicsit megsimítottam,mert olyan fényes volt. A kedves idegenvezető hölgy azonnal észre vette és közölte velem törökül, hogy azt bizony nem kellene fogdosni:D Pedig csak egy másodperc volt:D
Sajnos fényképezni sem nagyon engednek már ilyen helyeken:( Mindig megkérdeztük, hogy lehet-e, de a válasz legtöbbször elutasító volt, így nem sok fényképem van róla.
Miután befejeztük a város nézést megvacsoráztunk majd mentünk, hogy elérjük a buszunkat. A buszon megígértettem a kedvesemmel, hogy legközelebb, ha együtt járunk Istanbulban muszáj megnéznünk a többi turista látványosságot, mert engem nagyon érdekel. Ennek megfelelően később el is mentünk, de ezt már egy másik posztban fogom megosztani veletek. Már ennyi:) hiszen ez az utazásom rövid volt,így nem volt időnk másfelé elmenni.

Szolgálati közlemény...

Kedves olvasóim!

Ha gondoljátok, írjatok megjegyzéseket;)

Tengerpart Burhaniyeben:)

A piknik helyszíne:)

2008 nyarán....

2008 nyarán ismét ellátogattam második otthonomba:) Egész 1 hónapot töltöttem kint a napsütötte Törökországban. Az utazásom szerencsére zökkenőmentes volt, legalábbis semmilyen eltérő dologgal nem találkoztam:D
Ismét a kedvesem szüleinél voltunk és kint ünnepeltem a születésnapomat is:) Ami nagyon furcsa volt, hogy minden családtagtól külön kaptam ajándékot:) Még a kisgyerekek nevében is kaptam egy-két apróságot:) Természetesen én is ajándékokkal megrakodva mentem. Szerencsére a gyerkőcöknek nagyon tetszett minden, amit kaptak, de a magyar csokoládéért jobban odavoltak:D Tengerparti városkában voltunk. Minden második nap mentünk csak fürödni, mert a többi napon valamilyen családi program volt. Ez a dolog nekem kicsit még új volt. A kedvesem rokonainak a nagy része egy városban volt velünk, úgyhogy a látogatások mindennaposat voltak. Hol a szomszéd jött át kávézni vagy teázni, hol pedig a rokonok. Ebből a dologból mi magyarok már teljesen kinőttünk és szeretjük a nyugalmas életet. A vendégséget is tehernek tartjuk sokszor. De ők nem!!!! Nekik mindennél fontosabb a rokonokkal való kapcsolattartás. Ha egyik nap meghívták őket, másnapra ők hívják vissza az ismerősöket. Nem őrülnek meg a készülődéstől, hiszen mindig van otthon kávé, tea vagy valamilyen nyalánkság, amikkel a nagy közönséget meg tudják kínálni. A párom édesanyja remek szakács:) Tanultam is tőle pár fogást és én is osztottam meg pár magyar étel receptet:) Hogy kipróbálta-e, azt nem tudom, de akármikor főztem kint valamit, mindig ízlett nekik:)

Ezen a nyáron életemben először egy igazi piknikre mentem!!! Soha sem tudtam, hogy mi olyan különleges a piknikben, mivel amikor itthon mentem el piknikezni, összeszedtünk egy kis kaját és kiültünk a rétre, hogy megegyük, vagy esetleg elmentünk szalonnát sütni:) Nekem a szalonnasütéses összeröffenések is pikniknek számítottak:) Mindig is élveztem a szabadban sütés örömeit, ez Törökországban sem volt másként. Ami igazán meglepett az az volt, hogy Törökországban kiépített piknik parkok vannak!!!!!!! Teli asztalokkal és székekkel, ahol a családok leülhetnek és nyugodtan elfogyaszthatják az elkészített sülteket. A kedvesem édesanyja a kedvencemet készítette:D Köftét és padlizsánt!!!! Ezen kívül paprikát is sütöttek, aminek az ízén nagyon meglepődtem:D Azóta nagy rajongója vagyok bárminemű sült paprikának:D Ajánlom mindenkinek a figyelmébe.

Sajnos ez a nyár is hamar elrepült és ismét el kellett szakadnom a kedvesemtől és Törökországtól.
Mint minden utazásom, ez is örök élmény lett számomra:)

Képek...

Kontur busz belülről és pár fénykép Isztambulról....

A történet folytatódik...

2008 Februárjában ismét útnak indultam. Úgy döntöttem, hogy ez alkalommal huzamosabb ideig maradok Törökországban, de mivel egyetemi kötelezettségeimet sem hagyhattam figyelmen kívül így 30 nap helyett csak 24 napot választottam.
Szerencsére az odautam nyugodt volt és fele annyi kavarodásban és aggódásban volt részem, mint első alkalommal. Valószínűleg bátrabban mentem már ki második alkalommal. Kedvesem sajnos ismét nem jött ki elém, de ezt csak saját magamnak köszönhettem, ugyanis egyeztetés nélkül vettem meg a jegyemet. Nem tudtam, hogy neki aznap még 2 vizsgája lesz, így akkor kedvesem ismerősével vártam végig azt a pár órát, amíg a buszom elindult. Ő is az ázsiai oldalon lakott, de mivel a buszom most este 8 óra körül indult, így nem jelentettem problémát neki:) Azóta is nagyon jó barátnőm és bármikor szívesen lát:) Remélem, ha egyszer kiköltözöm Törökországba (amitől nem zárkózom el, de eléggé elgondolkodtat...),többször is találkozhatunk és akkora már folyékonyan fogok tudni törökül:) Sajnos nem sok mindent tudtunk beszélni:D De mutogatás a kulcsa mindennek:D Illetve egy török-magyar szótár, ami igen jó szolgálatot tett.
Ezalatt a 24 nap alatt nem csak kedvesemmel lehettem együtt, de megismerhettem a családját is. Rettentően féltem, hogy mégis mit szólnak majd hozzám. Hajnali egy körül érkeztünk meg. Párom édesapja jött ki elénk a buszhoz és nagyon édesen próbált pár angol szót kipréselni magából:) Hozzá tenném, hogy azóta rengeteget fejlődött:) Szerencsére én is egyre jobb vagyok törökből:D

Szinte mindenkit megismertem és nagyon boldog voltam,hogy mindenki nagyon kedves volt és azóta is nagyon szeretnek. Nagynénik is szinte lányukként kezelnek:)

Kedvesem szülei tengerparti városban laknak, úgyhogy amennyi romantikára szükségem volt akkor, azt mind megkaptam annak ellenére, hogy kedvesem szinte a kezemet sem merte megfogni a szülei előtt. Azt meg már meg sem említem, hogy nem aludhattunk együtt. Ez a dolog egy magyar lánynak nagyon furcsán hat. De mivel egy teljesen más kultúrába csöppentem igyekeztem mindent betartani, hiszen ennyivel tartoztam a vendégszeretetükért.
Február közepén ismét eljött az idő, hogy haza térjek. Mivel már a bevezetőben is kalandokról írtam így számíthattok rá, hogy most sem maradtam ki az izgalmakból:D
Az év februárja nagyon hidegnek bizonyult. Mind Törökországban,mind Magyarországon.
Ismét éjjel indultam útnak, hogy visszatérhessek Isztambulba, de nem számítottam rá, hogy egész éjszaka havazni fog. Így hajnali 5kor,amikor sikerült felébrednem láttam, hogy hatalmas havazás van. Reggel hat körül már lehetett látni, hogy körülbelül 20-30 cm-nyi hó hullott és bizony nagyon sok autó nem tudott tovább menni. Számtalan baleset helyszínét láttuk a buszból. A hó és a balesetek is nehezítették a közlekedést. A hóakadály miatt sajnos 3 órát késett a busz és nagyon megijedtem, hogy lekésem a gépemet. Amikor odaértem a reptérre, futni akartam, hogy be tudja csekkolni, de akkor láttam, hogy a gépem is késni fog, végül nyugodtan folytathattam utamat Magyarországra.