Török boltosok - avagy így kell kereskedni!
Írta: ha5oj - Dátum: Március 19 2013 11:50:14

Török boltosok - avagy kereskedni tudni kell !

Hírek képei: kasapkofte.gifEleinte nagyon szokatlan volt, de a Törökországban töltött bő két év alatt már hozzászoktam...... Sőt, amikor hazalátogatunk Magyarországra, rácsodálkozok hogy ott egy kereskedő hogyan tud megélni, hogyan tud eladni bármit is, olyan hozzáállással?

Nem egyedi esetről van szó, már sokszor megtörtént, és nem is csak egy boltban, hanem a nagy szupermarketek (akarom mondani "alışveriş merkezi"-k) kivételével mindenhol. De azokban sem a "na mit akarsz itt már megint, hagyjál békén" stílus uralkodik. Azt hiszem rövid lenne az ilyeneknek a kereskedői pályafutása.

Na de maradjunk a kis boltoknál, amiből itt rengeteg van. Egymást érik a hentesek, halasok, zöldségesek, kis "közértek", pékboltok, tésztások, mag és aszalt gyümölcs boltok.....és még sorolhatnám, nem is beszélve az egyéb szolgáltatókról. Ezek java része vagy egyszemélyes, vagy családi vállalkozás. A nyitvatartási idő is elég széles, reggel 10-től este 10-ig (éjfélig) nyitva vannak. Kivétel talán a pékbolt, és a kis market, akik már hajnali 8-9 óra környékén nyitnak..... kell a friss reggeli a népnek. És ezen boltok tulajdonosaiban valahogy tudatosult, hogy ha a vevő nem elégedett vele, akkor egy utcával arrébb talál másik boltot, és akkor ő és a családja nem tud megélni a munkájából. Igen kérem! Így is lehet, nem panaszkodni kell, hogy nincs vevő, hanem meg kell szerezni a vevőt! Természetesen minden bolt vállal házhoz szállítást is (persze nem a város másik végébe, maximum néhány utcányi környezetben), és az áru így sem kerül többe (persze a motoros futár a jattot megköszöni, és legközelebb még gyorsabban jön). A portéka mindig friss, szép, és a hús vagy hal áru rövidke beszélgetés után konyhakésszé válik. Bizony, az természetes, hogy a friss halat megtisztítva adják át, a húst szeletelve - felkockázva - darálva, attól függően, mi lesz belőle.

De ez még nem minden! Az első évben hónapokon át nem ettünk rántott húst, mert nem találtunk sehol húsklopfolót. Kb. fél év után egy tengerparti "ezerapró" boltban leltünk végre, rögtön magunkhoz is kértük. Ennek örömére - itthon Ankarában - az első út a henteshez (kasap) vezetett. A megfelelő husit kiválasztva, kérdezte Murat, hogy mi lesz belőle? Amikor elmondtam, hogy rántott hús, szó nélkül vágta a megfelelő méretű szeleteket, lefaragta az ínakat, hártyákat, majd elővette a klopfolót, megdöngette a hússzeleteket, és szeletenként csomagolva adta át......minek is nekem klopfoló? Más esetben, amikor pörkölt (güveç) készült, hasonlóképpen előkészítve, a megfelelő méretre felkockázva kaptam a husit.

....És amiért most tollat - billentyűzetet - ragadtam (ugyan ez sem az első eset): Előfordul, hogy nincs idő/kedv az előkészületekkel pacsmagolni. Ilyenkor otthon a fagyasztóból előkerül a rántott pulyka (névre hallgató szörnyedvény), vagy a mini fasírt golyó. A törökök viszont mindenből a frisset szeretik (azért lehet mirelitet is kapni, de közel sem olyan mennyiségben, mint azt a Tecsóban látnánk). Ennek megfelelően a hentesnél mindig van friss panírozott csirkemell szelet, vagyis snitzel (húsból, és nem vegyszerekkel összetapasztott nyesedék pépből), és az elmaradhatatlan köfte (török fasírt). Ez utóbbi esetében minden hentes a saját családi receptje szerint fűszerezi (ja, és ez sem kerül többe, mint a darált hús, amiből készül). Az imént mentem le kedvenc kasap-omhoz, hogy az ebédhez köftét vegyek. Képzeljétek, az a szégyen fordult elő, hogy éppen elfogyott! Na de ilyenkor jön a török kereskedő: olyan nincs, hogy a vevő hoppon maradjon, mert átszokik a másik boltba! A szokásos szófordulatok (Hoş geldiniz, nasılsınız? - Isten hozott, hogy van? - olyan mint az angoloknál a "hóvarjú") után kiderült, hogy olyan kellene, ami éppen nincs! Rögtön jött a válasz: Bir dakika - egy perc! Addig is amíg elkészül talán igyak meg egy teát, mert hát üres kézzel mégsem lehet hatékonyan várakozni! És az egyik henteslegény máris nekiállt húst darálni, a másik hozta a titkos családi fűszerkeveréket, a mester pedig megkeverte és szépen kiformázta a köftéket. Tényleg alig telt bele 5-6 perc (ez törökösen még bőven bele fér az egy percbe, hiszen egy teányi idő volt!), és már a habtálcán is volt a portéka, szépen lefóliázva, majd belekerült a bolt saját mintás nejlon szatyrába. ......ja, hogy lehetett volna házhoz is rendelni? Persze, de ez így sokkal nagyobb élmény!