XIII. Nemzetközi Répa Fesztivál - Beypazarı
Még a télen találta Jutka a neten, hogy az Ankara melletti (110km) Beypazarı (Férfiak vására) nevű városban minden év júniusának első hétvégén nagy buli van, répa fesztivált tartanak. Azt tudni kell erről a környékről, hogy Törökország fő répa termő vidéke, az ország termésének 65%-a itt nő (Nem teszem hozzá, hogy sárgarépa, mivel itt ez egyértelmű, a fehér répát - petrezselyem gyökeret - a törökök nem eszik meg. Így a havuç, vagyis répa itt a sárgarépát jelenti.) Már jó előre lefoglaltuk a szállásunkat, nehogy még a végén lemaradjunk. Indulás előtti napon még ránéztünk a település honlapjára, hogy a programot kinyomtassuk magunknak ...... és meglepetten vettük észre, hogy idén a fesztivál egy héttel később, a második hétvégén lesz. Gyors telefonálgatások ..... hát a következő hétre már teltház van a panzióban! Szerencsénkre még találtunk egy kiadó szobát egy másik helyen, a Memişzade konağı panzióban. Így egy héttel később ugyan, de azért nekivágtunk az útnak péntek este, munka után. (azt talán mondanom sem kell, hogy IGO Péter szokás szerint tudott egy rövidebb utat a hegyeken keresztül ......néhány kilométer után visszafordultunk, amikor az aszfaltból földút lett, és egy hatalmas birka csorda állta utunkat)
Reggel azért a biztonság kedvéért még megreggeliztünk, mielőtt nekivágtunk volna a városnak. A hírek szerint ilyenkor itt minden a répáról szól. Lesz a helyieknek főzőverseny, répa szépségverseny, és persze bazár. A főtéren mi más állt volna a körforgalom közepén,mint egy méretes répa - igaz, műanyagból.
Az ebéd menüt fejben már összeállítottam: étvágygerjesztőnek egy répa pálinka, majd előétel grillezett répa, répa salátával. Ezután jöhet egy finom répa leves, répás gríz nokedlivel. A főfogás mi más is lehetne, mint répa főzelék, rántott répa, és répa köfte, hozzá savanyúságnak ecetes répa. Ha ezeket sikerült leküzdeni, öblítsük le egy jó répa sörrel, vagy répalével, és máris jöhet a desszert, répa lokum, és répa fagylalt. Törökországban minden étkezést a tea zár le, így a végére egy finom répa teát fogunk kérni. (miután mindezt végig olvastam, HG5OFU Zoli barátom jutott eszembe, örökbecsű tudományos felfedezésével, mely szerint "minden hányásban van sárgarépa" ...... na ezt most nem akarjuk letesztelni.....)
Ha eddig nem lettünk volna török gőzfürdőben, akkor azért néhány kiállítási tárgy komoly fejtörést okozott volna, hogy mire is való, de így csak a régi török bugyogón kuncogtunk nagyokat. Egyre több a bizonyíték, hogy testvér népek vagyunk a törökökkel, nem csak nálunk van bő gatya ...... de itt a nők is hordták, illetve mint az utcán láttuk, még ma is hordják!
A múzeumok után irány az utca ...... mint minden rendes bucsuban, itt is tele volt minden az árusokkal, nem csak a bazársoron, minden utcában. A gözleme itt sem hiányozhat, de répásat nem készítettek, pedig répa fesztiválon vagyunk! A fenti képen azok a kolbász szerű dolgok (így a képen nézve akár sütnivaló- , illetve füstölt Gyulai is lehetne) édességek voltak. A nevük is tatlı sucuk, vagyis édes kolbász. Ezek valami gumicukor szerű dolgok, olajos magokkal töltve. Nagyon finomak, és a bal oldali világosabb, mi más lenne, mint répa ízesítésű! Édességből nem volt hiány, egymást érték az árusok! A környék specialitása a Beypazarı 80 katlı cevizli baklavası, vagyis a Beypazari 80 rétegű diós baklava ..... hatalmas tálcákról árulták.
De nem hiányozhatott a kínálatból a répa lekvár, és a mogyorós répa döner sem. (ez utóbbi nagyon finom, de a formáján kívül semmiben nem hasonlít a dönerre, ami sült húsból készül)
Az ital kínálat pedig a szokásos forrásvízen, gyümölcsleveken üdítőkön és teán kívül a frissen facsart répalé, és ........ hát végső soron ez is répa, a Bezpayarı Şalgamı, az erjesztett tarlórépa lé, csípős és "csípőtlen" változatban.
Vagyis az eltervezett menüből csupán a desszert és az italok egy része volt fellelhető, minden más a hagyományos török választék volt........majd adok ötleteket.....
Azt még megjegyezném, hogy az otthoni hasonló rendezvényeken a vendéglátó helyek ilyen alkalmakkor a csillagos égig felnyomják az áraikat. Itt nem ez a divat! Nagyon sok étterem előtt, a falra festve megtalálható az árlap. És láss csodát, most is ugyanannyiért árultak mindent, sőt, nem egy helyen volt "festival menüsü", ami 5 fogásos ebédet/vacsorát tartalmazott, vízzel, ayrannal és teával (igen, mindhárom benne volt a menüben!), és az étlap árnál 30%-kal olcsóbban!!! Volt is vendég, folyamatosan teltház volt! Kedves magyar vendéglátósok, lehet tanulni, hogy kell forgalommal tisztes haszonhoz jutni!
Délután 3-kor kezdődött a program szerint a "répa szépségverseny" az Atatürk téren. Ott volt a helyünk a tömegben, alig találtunk egy kicsit árnyékosabb helyet a rekkenő hőségben (délutánra kb. 313°K volt a hőmérséklet!) A lányok nagyon várták már, hogy megnézhessék melyik gazdának legszebb a répája, de csalódniuk kellett..... a "répa szépségversenyen" (En Güzel Havuç Yarışması) ugyanis nem répák vetélkedtek a "legszebb címért", hanem lányok. Érdekes módon a fiúk rögtön felélénkültek a színpad körül!
Mint minden fesztiválon, itt is nyitva, és tömve voltak a kocsmák is. Már láttunk ilyent máshol is, de befényképezni még soha nem mertem ..... mégiscsak kocsma ..... és az itthoni tapasztalatok, ugye......
Itt (mohamedán országban) azért kicsit másképp néz ki egy ilyen intézmény, mint otthon. A "közönség" külső megjelenésre szinte ugyanolyan. Láttunk már olyan helyet is - eldugott kis hegyi faluban - , ahol a cigifüstöt vágni lehetett. (a zárt vendéglátó helyeken itt is tilos a bagózás!). A vendégek előtt viszont kizárólag tea van, és társasjátékoznak. Dominó, szókirakó, vagy tavla (ez egy dáma szerű török táblás játék).
Akik pedig kellően felpörögtek, jó hangulatba kerültek a teától, a kocsma előtt az utcazenészek dallamaira táncra is perdültek, a kicsiktől az aggastyánokig!
A jó hangulat estére sem kopott meg, a vendéglátó helyek előtt az asztalok az utcán, mindenütt teltház. A főtéren pedig élő koncert volt, népszerű török pop énekesekkel.