Török óra után, és ebéd előtt jól esik egy kis séta. És különben is, a télen valaki orvul elrejtett egy geoládát az ODTÜ (az Ankarai Műszaki Egyetem) hatalmas erdős-hegyes területén, pedig itt már minden le volt vadászva. És ha már erre jártunk, innen nem messze volt még egy, ami eddig kiesett az útvonalból. Így hát többszörös ok is keletkezett, hogy miért célozzuk meg a városnak ezt a szélét, a hegyeket.

Említettem már, hogy Ankarában a vízszintes fogalmát nem ismerik? Itt minden út lejt....illetve inkább emelkedik. Nem tudom, hogy ezt hogyan sikerült elérni, de valahogy mindig hegymenetben kell menni. Ezeken az utcákon az autóval nem csak elindulásra használjuk az egyes sebesség fokozatot......a képre nézve azt hiszem ez érthető.

Az aszfaltot elhagyva a hegyi utakon már figyelni kellett, hogy hova lépünk, az út közepén is krókuszok nőnek. Érdekes, hogy nemrég még hó borított mindent, de a talaj már "megitta" az összes csapadékot, por száraz és repedezett mindenfelé.

Errefelé az erdőt nem úgy kell elképzelni, mint otthon. Itt nem érik egymást a fák, ha húsz méteren belül két fenyő is akad, már sűrű erdőről beszélünk. Különösen érdekesen hat a fenyők között a gyümölcsfa. Lehet, hogy a kirándulók szórták el a magokat? Ha ez így van, akkor nekünk köszönhetően néhány fenyő mellett errefelé narancsliget lesz!

A tavasz hírnökei azonban nem csak a virágok - elvégre ne csak a vegáknak kedvezzünk. Hegymenetben majdnem leelőzött minket egy csiga is - azért szerencsére nem kellett túl gyorsan futnom, hogy lencsevégre kapjam.

És az út szélén napozott az idei első "teki-breki" is. Még egy kicsit nőnie kell, hogy egy jó teknősbéka leveshez elég legyen....

Kellemes, és kissé szuszogtatós séta volt. Két geoláda levadászva, az egyik FTF (first to found) megtalálással!

Jöhet az ebéd, majd este a kézibillentyűs verseny 3.5MHz-en.